Én nem tudom, hogy hatalmi helyzet adta lehetőségekkel való visszaélés, ami az utóbbi nyolc évben annyira jellemző volt az MSZP politikusaira, kettős jelleggel bírt-e. Bátor, férfias – egyszeri és megismételhetetlen – vezérüket a profetikus elhivatottság belső érzése űzte, hajtotta, míg a többieket profán meggondolások vezették, melyeknek középpontjában a vagyonszerzés sürgető vágya állt. Egyik ezért, a többiek azért léptek túl minden létező határt. Előfordulhat, hogy egy személyiségzavarban lubickoló, egyébként tehetséges ember kerül vezető pozícióba, hiszen az exhibicionizmus, az önhittség és a mindentudás hatalmas hajtóerő, az ilyen habitus kóros elburjánzására sok példa van a történelemben. Az alkalom szülte tolvajok tömege azonban, amely kis- és nagyléptékben rátelepedett Magyarországra, már-már kuriózum.
Eme korrupciós ámokfutás és a mindenek felett álló, elhivatott vezér szerepjátszása egymással összefügg. Mindkét jelenség oly markánsan lépett fel, hogy akár hosszabb időre elrettentő, a velejáró szégyenletes bukással együtt. Az a hatalmon lévő politikus, akit ezek után is túlzottan vonzanak az anyagi javak, netán a helyzetéből adódó lehetőségek elcsábítják, s korrupciós ügybe keveredik, nem csupán választóit köpi szembe, hanem társait és önmagát is. A Fidesz egyetlen dolgot ígért meg teljes biztonsággal: a tisztességes kormányzást, a Gyurcsány-korszak teljes bezárását.
Az elmúlt időszakban kirajzolódott a kormány stratégiája és megmutatkozott cselekvőképességének dinamizmusa. Az a stratégia, amelynek körvonalait látjuk, nem szolgál a jelenleg ellenzékben álló pártok kedvére. Különösen nem az MSZP-ére, amely mindent elveszített ugyan, de szemtelenségét megőrizte. Továbbá: a magyar baloldali értelmiség (és média) jelentős szellemi és összetartó erőt képviselő, politikailag aktív személyiségei valószínűleg most döbbentek rá igazán, hogy ha nem is a bőrükre, de kiváltságaik megszüntetésére megy a játék. Érzik, hogy most nem a keresztény kurzus réme fenyeget, hanem egy olyan strukturális, szemléletbeli változás, amely véget vethet a baloldali–liberális kultúrterrornak is. Bizony, bizony. Minden jel arra mutat, hogy Dávid szembeszállt Góliáttal. Félő azonban, hogy ez a Góliát nem oly bugyuta, mint a
bibliabeli. Hogy egy klasszikussal éljek, korántsem olyan böszme. Hiszen éppen szellemi erejét és gátlástalan voltát dicséri, hogy szinte az egész nyugati világot uralja. Nem lehet tehát a dolgot egy könynyed parittyasuhintással elintézni, itt hosszú, keserves küzdelem várható. Nem mondhatom azt, hogy bárminő szerepe volt a Gyurcsány-korszak megbuktatásában. A bukás öndugaként is felfogható, de abban, hogy a posztkommunista hatalmi elit teljes ocsmányságára fény derüljön, nagy szerepe volt kollégáimnak a Magyar Nemzetnél, a Hír TV-nél, és a más médiumoknál dolgozó tényfeltáró, oknyomozó újságíróknak is.
A választások előtt többször óva intettem a Fideszt attól, hogy régi hibáit (főleg túlzott önbizalmát, s a meg nem gondolt gondolatokból eredő, félreértelmezhető megnyilatkozásokat) megismételje. A határozottság, a döntőképesség, a következetesség elsőrendű vezetői erény. Az önfejűség, az erőszakosság, a kompromisszumképtelenség azonban a gyengeség jele. A most következő sorsdöntő küzdelemben – túl az igazságon, a kitartáson, az áldozatkészségen – az átgondoltságnak az ellenfél harcmodorához való tudatos alkalmazkodásnak alapvető szerepe lesz. A politika útjai tekervényesek, számunkra sokszor nem is áttekinthetők. De remélem, hogy a kormány és a parlamenti többség a továbbiakban nem hoz hebrencs, támadható ideológiai, taktikai döntéseket. Merthogy az ilyen lépések a nemzetstratégiát szolgálják-e, én nem tudom…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
