Völgyhíd és áteresz

Ott, ahol politikai váltógazdaság működik, és az ellenzék a demokrácia szabályainak tiszteletben tartásával kerül többségbe a parlamentben, a kormányzó párt és vezetői viselik a felelősséget az ország sorsáért. Erre való tekintettel érthető, ha a sajtó, illetve az ellenzéki pártok képviselői a választások után nyomban bírálni kezdik a kormányt, haladék nélkül vitatják a szándékait, felelőssé teszik olyan döntésekért is, amelyeket még az elődje hozott. Mégis maradnak bizonyos ügyek, amelyeket a politikusok nem rázhatnak le úgy magukról, mint kutya a vizet. Viselniük kell értük a felelősséget akkor is, ha már jócskán megfogyatkozva átültek az ellenzék padsoraiba. Azoknak az elhibázott, illetve valószínűleg korrupcióval átszőtt, óriási összegeket felemésztő infrastrukturális beruházásoknak az árnyéka, amelyek Magyarországon az előző kormányzati ciklusok alatt készültek el, sokáig rávetülnek még a szocialistákra, akik annak idején felavatták őket.
Vegyünk itt két konkrét példát. Egy nagyszabású beruházást, amit maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök avatott fel ünnepélyes körülmények között 2007. augusztus 8-án. Ezt vessük össze a másikkal, egy jóval olcsóbbal, amely nem készült el, holott alig két hónapja derült ki, hogy égető szükség lett volna rá. A kőröshegyi völgyhídról van szó és a Miskolcra vezető autópályáról, illetve az M30-as elkerülő út Felsőzsolca melletti szakaszáról. Mindkettővel sokat foglalkoztak a médiában: az elsővel azért, mert a 2007-es árakon számítva 41,5 milliárd forintba került. A gigaberuházás szükségességét a szakemberek, a térség lakói, illetve az érintett önkormányzatok vezetői vitatták, kezdettől fogva kétségbe vonták. A második beruházás jellegét tekintve hasonló az előbbihez, csak kicsinyített változatban. Felsőzsolca mellett csak átereszt kellett volna megépíteni, amelyből tömérdek látható az autópályák alatt, hogy árvíz estén átengedje a Sajó vizét. Ismeretes azonban, hogy az áteresz nem épült meg, így most a víz elöntötte Miskolcnak ezt az alacsonyan fekvő városrészét sokmilliárdos kárt okozva a lakosság házaiban és az önkormányzati épületekben. Az M30-as elkerülő út átereszének építése Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium környezetvédelmi államtitkára szerint utólag sem kerül többe egymilliárd forintnál. De ha az úttal egyidejűleg készült volna el, meg lehetett volna úszni 400-500 millióból. Csakhogy 2004-ben, amikor átadták az M3-as sztráda Miskolccal összekötő szakaszát, az M30-as alatti áteresz építésére nem volt pénz. Szembetűnő az ellentét a hihetetlen pazarlás és a tízezrek életét és vagyonát veszélyeztető garasoskodás között. A kőröshegyi völgyhídra volt több mint negyvenmilliárd, a felsőzsolcai átereszre nem állt rendelkezésére ennek az összegnek a nyolcvanad (!) része.
A két műtárgy, a megépített és a meg nem épített közötti összehasonlítást az teszi figyelemre méltóvá, hogy az építtetők az elsőnél természetvédelmi szempontokra hivatkoztak, amelyeket a másodiknál minden további nélkül figyelmen hagytak. Miért is épült meg a völgyhíd Kőröshegyen? A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. ezért a kőröshegyi (és a balatonföldvári) önkormányzatokat okolta. A sajtóban olvasható volt az indok, melyre a NIF Zrt. képviselői kezdettől fogva hivatkoztak. „A viaduktnak csak azért kellett megépülnie, mert Kőröshegy képviselő-testülete nem járult hozzá, hogy a balatoni sztráda egy szakaszon a terepszint alatt fusson.” Ezek szerint egy 1800 lakosú falu képviselő-testülete vette rá az államot (pontosabban a beruházó NIF Zrt.-t), mégpedig környezetvédelmi, tájvédelmi okokra hivatkozva, hogy a költségvetés terhére felépítsen egy ekkora, felesleges viaduktot.
Gondoljuk csak meg: a 170 ezer lelkes Miskolc önkormányzata nem tudta elérni, hogy a beruházó átereszt építsen az M30-as autópályán, hogy ha kiárad a Sajó, legyen hol elvezetni a vizet. Lehet, hogy egy ekkora, országos jelentőségű város önkormányzatának ne lettek volna szakemberei, akik figyelmeztették volna az autópálya tervezőit? Ez ki van zárva. Meg vagyok róla győződve, hogy a helyi szakemberek már a tervezés időszakában, valószínűleg még a kilencvenes évek közepén figyelmeztettek az árvízveszélyre. Bizonyára informálták a polgármestert is, aki talán lobbizott is az áteresz érdekében. De semmit nem tudott elérni, érveit lesöpörték az asztalról. Pedig Miskolc polgármestere 2002-től Káli Sándor volt, befolyásos politikus, szavára hallgatott a pártvezetés. De ő sem tudta elérni, hogy a város érdekét figyelembe véve, megépítsék az átereszt.
Kőröshegyen megépült a gigantikus viadukt, amely alatt egy kisebb helyi patak folyik át. Felsőzsolcánál viszont meg kellett várni, míg a települést elönti a felduzzadt Sajó, csak utólag lehet átereszt építeni az autópálya alatt.
E hihetetlen ellentmondás oka abban rejlik, hogy az autópályák átereszeinek építése sík terepen rutinberuházás, amelyre nem lehet külön összegeket felszámolniuk az építőknek. Az ilyen, kisebb műtárgyak építését a kilométerenként megállapított átalánydíjért végzik el a kivitelezők, a költségnek bele kell férniük abba az összegbe, amennyiért elvállalják a sztráda építését. Ugyanakkor a kőröshegyi viadukt, ugyanúgy, mint a Pécsre vezető autópályához épített, a tolnai dombok alatt átvezető alagutak, amelyeknek szükségességét szintén sokan vitatják, egyedi műtárgynak számítanak. Ezeknek költségvetése tág lehetőséget nyúlt a különböző korrupciógyanús ügyletekre. A kőröshegyi völgyhídról az Állami Számvevőszék 2008. július 7-i jelentése megállapította, hogy a beruházás műszaki, gazdaságossági, természetvédelmi és településrendezési megalapozottsága nem igazolt. Máig sem tudni pontosan, mi állt a pazarlóan költséges viadukt megépítésének hátterében. Egyes információk szerint ingatlanspekulációs érdekek. Az osztrák sajtóban 2008-ban arról írtak, hogy a nagyszabású vállalkozás hasznából állítólag juttattak némi részesedést az akkori magyarországi kormánypártoknak, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek.
Felsőzsolcának nem volt szerencséje: csak egy átereszre volt szüksége az az M30-as alatt, de nem kapta meg, és emiatt elöntötte az árvíz. Mindez azért történt így, mert ezzel a beruházással nem lehetett trükközni. De Kőröshegy sem járt jól: a szó szoros értelmében nyakába varrtak egy gigantikus, többé-kevésbé felesleges viaduktot csak azért, mert a beruházás idején ez volt az akkor hatalmon lévő politikusok érdeke.

A szerző újságíró