Zárás előtt

Minden összeesküdött az MSZP ellen. Nem elég, hogy a gazdaság nem akar összeomlani az új kormány alatt, nem elég, hogy Horváth Csabát kénytelenek harcba küldeni Budapestért Tarlós ellen (más nem vállalta), most még ezek a piszok közvélemény-kutatók is azt mutatják, hogy a lakosságnak tetszik, ahogyan Orbánék dolgoznak. Mi jöhet még?
Az elszámoltatás jön, kedves elvtársak. A számonkérés. Rendőrségre, ügyészségre, bíróságra kell majd menni, merthogy annak jött el az ideje. (Aki nem megy, azért házhoz jönnek.) Az előőrs már ott ül a kaptárban, de az igazi sztárok, a nagyhalak csak most következnek. Vége a szabadrablásnak, bizony elő kell rukkolni a számlákkal, bizonylatokkal, egy ország kíváncsi, hová lettek állami százmilliók, milliárdok. Még az is lehet, hogy ki kell költözni a kacsalábon forgó kastélyból, túl kell adni a közpénzből szerzett bődületes javakon, számot kell adni a lucullusi életmódról… Már a lakájsajtó sem tud segíteni, ők is csehül állnak, pénzforrásuk elapadni látszik, hitelüket régen eljátszották. A rafináltabb elvtársak már nem tudnak segíteni a darabon, zömük szagot kapott, elszelelt, a finálét az ugrifüles Mesterházyra bízták, de ő már nem képes levezényelni, ha értene hozzá, akkor sem.
A közvélemény már arról vitázik, kit visznek be előbb, a trágár pszichopatát, vagy a soha semmiről sem tudó, sunyi szamizdatost. Szegény érintettek még nem akarják érteni az egészet, pótcselekvés hajtja őket, blogokat írnak, melegeket patronálnak, közleményeket fogalmaznak. Valami nagy-nagy félreértést akarnak belesulykolni a világba. Röhej.