Az első lépés London felé

Vasárnap olyasvalaki nyerte az atléták összetett országos bajnokságán a férfi tízpróbát, aki korábban még soha, pedig az illető a versenyszám vb-3. és Eb-2., olimpiai hatodik helyezett klasszisa. Hosszú sérüléssorozatából kilábalva Zsivoczky Attila három év után teljesítette újra egyhuzamban a tíz próbatételt.
„A magyar bajnokságot jellemzően szeptemberben rendezik, és az időpontjában mindig akadt egy rangos nemzetközi versenyem, vagy már a szezon végén voltam, és pihentem” – adja meg a magyarázatot a Debreceni Sportcentrum 33 éves atlétája arra, miként lehet, hogy előbb lett világbajnoki bronza, mint magyar bajnoki aranya. „Legutóbb a 2007-es oszakai világbajnokságon tudtam befejezni tízpróbaversenyt, sajnos utána a pekingi olimpián sem sikerült. Ott már annyira fájt a lábfejem, hogy lépni sem tudtam rendesen. Az elmúlt három évben négy komoly operációm volt, az Achilles-inamat, a talpamat és a bokámat is műtötték, s nem tagadom, nagyon nehezen éltem meg ezt az időszakot. De vallom, mindig előre kell nézni, és nem adtam fel, hogy visszatérjek. Bíztam benne, hogy esetleg idén nyáron már ott lehetek a barcelonai Eb-n, és május végén Götzisben megpróbáltam teljesíteni a szintet, ám ott is előjött egy sérülés, és azt a versenyt sem tudtam befejezni” – említi Zsivoczky Attila a közelmúlt megpróbáltatásait. A magyar bajnokság előtti hat hétben azonban végre sérülésmentesen készülhetett.
„Az ob-n hármas célt tűztem ki magam elé: mindenekelőtt végre teljesíteni mind a tíz próbát, hétezer-hétszáz pont fölé jutni, és megnyerni a versenyt. Amiatt egyáltalán nem volt bennem félsz, hogy újra megsérülhetek. Viszont az, hogy a 2007-es vb óta nem fejeztem be tízpróbát, és ez bizony már régen volt, pszichikailag kétségkívül nyomasztott” – ismeri el.
A 7708-as pontos eredménye természetesen nem említhető egy lapon a 8554 pontos országos csúcsával, de diszkoszvetésben kevesebb mint két méterrel maradt el egyéni csúcsától, és súlylökésben is kiválóan teljesített. S ezekre lehet alapozni. „Úgy gondolom, sokkal jobb dobóformában nem kell lennem ahhoz, hogy egy világversenyen is jól tudjak szerepelni. Ugyanakkor az ugró- és futószámokban mindenképpen javulnom kell, legfőképpen száz méteren” – szögezi le a kalapácsvető olimpiai bajnok Zsivótzky Gyula fia. A jövőbeni terveit illetően azonban óvatosan fogalmaz:
„Egyelőre korai lenne még azt boncolgatni, hogy visszatérhetek-e arra a szintre, amelyen már voltam. Lépcsőről lépcsőre kell haladnom, mert amikor korábban túlságosan sokat akartam, akkor olyan kemény edzésmunkába vágtam bele, aminek újabb sérülés lett a vége. S ez óvatosságra int. Annyit mondhatok, hogy szeretnék kijutni a londoni olimpiára. S előtte a jövő évi világversenyekre is, amennyiben előtte bebizonyítom, hogy ezeken már lehet keresnivalóm.”