Bűn

Sok százezer magyar polgár számára érkezett tegnap jó hír Zürichből. A svájci jegybank nem változtatott az alapkamaton, aminek következtében idehaza is rögvest olcsóbbá vált az alpesi ország devizája. Valamelyest enyhült az a feszültség, amit az emelkedő havi részleteket törlesztő, eladósodott családok érezhettek az elmúlt hetekben bikaerőssé vált svájci frank miatt. Arra viszont sajnos nincs garancia, hogy nem pillanatnyi fellélegzésről van szó, és tartósan javul a helyzet a hazai bankközi devizapiacon. Nincs biztosíték, mert egy cérnaszálon lóg Magyarország. Elég egy csipetnyi hisztéria a pénzpiacokon, és megint a svájci frankot erősítik, ide menekítik a tőkét a befektetők, és ezzel ismét az egekbe repülhet a hazai árfolyam. Fokozottan érvényes ránk a klasszikus példa: ha egy lepke összeveri a szárnyait valahol a bolygó túloldalán az így keletkezett légmozgás már viharként érkezhet meg hozzánk.
E félelmetes kiszolgáltatottság tükrében megalapozottan kijelenthető: történelmi bűnt követtek el azok, akik hagyták és tevőlegesen is elősegítették azt, hogy Európa svájcifrank-adósságának egytizedét jelenleg Magyarország mondhassa magáénak. Miközben súlyunk és szerepünk a kontinensen meg sem közelíti ezt az arányt. Akik ezt a döbbenetes helyzetet előidézték, sokat tettek azért, hogy hazánk lényegében elveszítse pénzügyi függetlenségét. Nem elég a súlyos, nyomasztó államadósság, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió által folyósított hitel béklyója és diktátumai, tartozásaink jelentős részét – még az állami intézményeknél és az önkormányzatoknál is – olyan devizában tartják nyilván, aminek az árfolyama egy zürichi döntéstől vagy egy New York-i bróker pillanatnyi lépésétől is végzetesen megváltozhat.
Azok, akik csak és kizárólag a második Orbán-kormány néhány – csakugyan nem szerencsés és összehangolatlan – kommunikációs lépésének róják fel azt, hogy a nyár eleje óta sokaknál tízezer forinttal is emelkedett a frankhitel havi részlete, általában azok a cinikus főbűnösök, akiknek alapvetően köszönhetjük ezt a helyzetet. Az önkormányzati választás egyik legfontosabb kampánytémájává a szocialisták emelték a devizában felvett kölcsönök kérdését, hogy a bankok és a nepperek mellett ők is hasznot húzhassanak az érintettek kiszolgáltatott helyzetéből. Akkor nem mutattak együttérzést, amikor Gyurcsány Ferenc még a gazdasági válság betörése előtti hetekben is fényes gazdasági jövőt hazudott a hazai közvéleménynek. Akkor sem kaptak a szívükhöz, amikor a bankok számos ügyfelüknél duplájára emelték a havi befizetnivaló összegét. S az sem mutat túl sok együttérzést a kilakoltatás szélére került családokkal, amikor – már a Bajnai-kormány – tessék-lássék módon fabrikált magatartáskódexszel próbálta rendszabályozni a bankokat. E szépségtapasznak sem túlságosan alkalmas dokumentumról derül ki mostanság az, hogy még az egyik legfontosabb hazai pénzintézet sem tartotta be az előírásait.
Ha megvalósulnak a kormányzati politikusok napokban bejelentett tervei, a meglehetősen ingoványos úri becsületszó helyett remélhetőleg a törvény szigora és szankciói védik majd hazánkban a devizahitelekkel küszködő polgárokat. Legalábbis azokat, akik, ha segítséggel is, de hajlandók fizetni a havi törlesztenivalókat. Mert olyan forgatókönyv, amelyik arról szól, hogy a bajba jutott ügyfelek nyugodtan hátradőlhetnek, mert helyettük mindent megtérít a jótékony állam, már nem létezik. Ha létezne, akkor sem lenne rá a büdzsében fedezet, és az ilyesmi nem lenne az adóterhek többségét viselők számára sem jó üzenet.