Egy túlpörgött szónok

Szinte hiányérzete lenne az embernek, ha nem állna elő mindennap újabb és újabb ígéretekkel, illetve a Fidesznek szóló felszólításokkal Horváth Csaba, az MSZP főpolgármester-jelöltje. Most éppen azon dúlta fel magát, miért nem fejezi be a kormány időhúzó, „a forint stabilizálásának károkat okozó” politikáját, s miért nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek valódi kiutat jelentenek a nehéz helyzetben lévő devizahiteles családoknak. Azt is mondta a szenvedélyes politikus, hogy győzelme esetén (amire semmi az esély) pártja tízmilliárd forintos pénzügyi alap létrehozásával nyúl a bajba jutott emberek hóna alá. Arról persze egy szót sem ejtett, hogy a lakosság kiszolgáltatottságában milyen hervadhatatlan érdeme van a bukott és leharcolt koalíciónak, az MSZP-börtönfrakciónak és személyesen neki… (Hasonlóan kiskaliberű illuzionista Simon Gábor, a szocialisták választmányi elnöke is, ő meg minap arra figyelmeztetett, hogy pártja nemrégiben nyolcpontos indítványcsomagot készített a devizahitelesek megsegítésére, ugyanis a Jókai utcában érzékenyek az efféle problémákra…)
Már-már megesik az ember szíve az örökké derűs Horváth Csabán, aki május elsején az emlékezetes ingyen BKV-szlogennel helyezett el csörgősipkát a fején. (Nem először, s nem utoljára.) Van egy olyan sejtésem, hogy ezt a bohócszerepet más már nem is vállalta volna rajta kívül a szocialista élcsapatban. Természetesen a közönség is mosolyog, csak éppen őrajta… Vajon látta-e orvos?