Lakodalom után ünnepeltek

Lengyel, szerb és dán ellenfelet, lakodalmi ricsajtól hangos, fűtetlen szállodát, mindenféle közelmúltbéli kishitűséget és görcsöt leküzdve, a DVSC női kézilabdacsapata feljutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, ahol a 2007/2008-as idény után végre ismét két magyar egylet szerepel. Amikor tavaly februárban, a szezon kellős közepén Köstner Vilmos átvette az irányítást, a Debrecent kevesen vizionálták Európa legjobb tizenhat alakulata közé; ma viszont ott van, és ennek legékesebb bizonyítéka a dán Vejen 31-20-as, vasárnapi megsemmisítése.

Rajtol a Vk. Nem mondhatni, hogy a női kézilabda Világkupa magyar sikertörténet lenne, hiszen a ma hatodik alkalommal rajtoló dániai viadal első három tornájáról hiányzott válogatottunk, a negyedik és az ötödik évadban pedig nem jutott tovább a csoportjából. Idén remélhetőleg következik a csúcsjavítás; ma 16 órától Németország, holnap Dánia, csütörtökön Franciaország lesz az ellenfél, a kvartettből ketten kerülnek be a legjobb négy közé. A másik négyes összetétele: Norvégia, Oroszország, Románia, Svédország.

Nem mindennapi siker után, egy álló éjszakán át hazafelé buszozva Lengyelországból, mi a követendő edzői magatartás: közösen bulizni a csapattal vagy tartózkodni a túlzott alkoholfogyasztástól és kitárulkozástól? – kérdeztük már itthon Köstner Vilmos mestert.
– Az utóbbi. Megittunk két pohár pezsgőt, aztán végigbeszélgettük, -örömködtük, -videóztuk az utat, de nem dajdajoztunk. Aki tudott, aludt is, én nem, ahhoz túl magas volt az adrenalinszintem. Persze a bulinak is megvan az ideje, és a szerepe is, mert néha ki kell engedni a gőzt. A lányok engedélyt kértek rá, hogy ezt szerda este megtehessék, ehhez annyival járulok hozzá, hogy csütörtökön csak délután tartok edzést.
– Az 1990-es évek közepén a DVSC-vel kétszer nyert már EHF-kupát. Ahhoz mérve hová helyezi dicsőséglistáján a BL-főtáblára kerülést?
– Különleges, egyedi siker és boldogság, bár az EHF-kupával nem hasonlítható össze, mert azt hosszú menetelés eredményeképpen szereztük meg. De rögtön utána következik. Idegenben bizonyítottuk, hogy van tartásunk, méghozzá kiváló csapatok ellen. A Zajecsar tizenhárom szerb válogatottat foglalkoztat, legyőzését nagyobb bravúrnak érzem, mint a dán Vejenét. Amely kissé túlsztárolt, nagyon jó nevű játékosokból áll, akik kevésbé bírták a gyűrődést, mi ráadásul gyors indításainkkal saját fegyverüket fordítottuk ellenük, és az általában halálos. Ritkán láttam úgy összeroskadni csapatot, mint ellenünk a Vejent, a 40. perc körül.
– A rendező egylet, a lengyel Lublin inkább a pályán kívül okozott nehézségeket, a fűtetlen szobákkal, a gyenge éttermi kínálattal és a csapat szálláshelyén rendezett, vasárnap hajnalig tartó lakodalommal?
– Magyar mércével nem volt erős a lagzi, még aludni is lehetett tőle, bár egy-egy „kalinkafutamra” azért felébredtem. Akik reggel különösen dúlt-fúlt ábrázattal jelentek meg, azoktól azt kértem, ebből a megpróbáltatásból is inkább pluszerőt merítsenek. A hideg és az étkezés csak az első napon okozott gondot, aztán tisztáztuk a helyzetet.
– Tegyük mi is ezt a BL-esélyekkel! Elképzelhető, hogy nehezebb volt felkerülni a tizenhatos főtáblára, mint a csoportból továbbjutni a legjobb nyolc közé?
– A nevek alapján talán. De a spanyol Itxako kiváló csapat, ezt legutóbb a Győr ellen is bizonyította, én a csoport első helyére várom. A Lipcse tavaly a nyolc közé jutott a BL-ben, és a kerete alig változott, a Hypo gyengült, de nem kétséges, hogy egy-egy meccsre képes nagyon felszívni magát. Azért minimum a harmadik hely a célunk, hogy tavasszal legalább a KEK-ben folytathassuk.
– A hírek szerint első hazai BL-mérkőzésükön, az október 9–10-i hétvégén, a Hypo ellen éppúgy albérletbe kényszerülhetnek, mint a DVSC-futballisták, mert Debrecenben hőlégballon Világkupát rendeznek, és emiatt a Főnix mellett a Hódos csarnokot is lefoglalták. Valóban?
– Komoly dilemma ez nekünk, de eddig nem foglalkoztunk vele, nem akartunk az események elébe menni. A Hódos csarnok logisztikai központ lesz, egészen pontosan nem tudom, ez mit jelent. Gondolom, inkább étkeztetés céljára használnák, nem a ballonokhoz szükséges gázt melegítenék benne. Bízom benne, hogy sikerünk a helyzet átgondolására készteti az illetékeseket, én alapvetően három lehetőséget látok. Az első, hogy megtaláljuk a megoldást, és az eredeti időpontban mégis játszhatunk a Hódosban, a második, hogy hétköznapra tehetjük a mérkőzést, amikor szabad a csarnok, a harmadik, hogy költözünk Nyíradonyba vagy Nyíregyházára. De nem szívesen hagynánk el az igazi közönségünket, az igazi pályánkat, mert ez az otthonunk.

Segítenek. A város biztosítja a helyszínt a csapat igényei szerint, akár a Főnix Csarnokban, akár a Hódos Imre Sportcsarnokban kívánja lejátszani a BL-összecsapást – jelentette be a nap folyamán Pajna Zoltán, Debrecen alpolgármestere.