Gondoskodó állam, némi egyéni jogkorlátozással – az angolszász individuális-liberális modell helyett ezt a megoldást vitte sikerre évtizedeken át a szociáldemokrácia Svédországban. Így sem sikerült azonban felülírni a globális trendeket, a gazdasági fejlődéssel, fenntarthatósággal összhangba hozni a bennszülött társadalom demográfiai mutatóit, egyúttal szigorú, sikerrel integráló bevándorlási politikát érvényesíteni. Elérkezett hát a pillanat, hogy négy év után ismét a jobboldali koalíció nyerje a választást, s bejusson a törvényhozásba egy bevándorlásellenes párt. Kiderült: a skandináv jóléti állam sem immúnis az aktuális európai politikai áramlatokra, amelyek elodázhatatlan kérdésekre keresnek választ a növekvő frusztráció közepette kontinensszerte.
Az igazsághoz tartozik persze, hogy a Svéd Demokraták (SD) által most felemelt jobboldali radikalizmus mély gyökerekkel rendelkezik itt, hiszen az önmaga útját járó semleges, ám roppantul gazdag északi országban mindig voltak a nemzeti büszkeségnek, patriotizmusnak egészen a fajvédelemig, a hivatalos eugenikáig terjedő vonulatai. Mégis, a középosztály elégedettségében nem volt vevő ezekre az üzenetekre.
Most azonban, hogy a politikai korrektség által megfogalmazott reményekkel szemben a bevándorlók áradata sem ad választ a szociális állam fenntarthatóságát firtató kérdésekre, az emberek új megoldások után néznek, s elfordulnak a jólétüket egykor garantáló, a maga teremtette rendszert azonban hosszú távon felélő politikai tradíciótól. Ha kisebbségi kormányként sikerül elstartolniuk, a Fredrik Reinfeldt miniszterelnök vezette jobbközép erőknek úgy kell új utat törniük, hogy közben átmentik, ami átmenthető a helyi modellből, és elutasítják – a könnyebb útnak tűnő – neoliberális terápiákat.
origo.hu
Fordulat jön az időjárásban, mutatjuk, mire készüljön!
