Tehetségkutatók alkonya

Az, ha szombat este ugyanakkor tűzi műsorra két kereskedelmi csatorna is a nyugaton már levetett, elhasznált, úgynevezett tehetségkutató műsorát, nem azt jelenti, hogy a csatorna döntéshozói a nézőkért élnek-halnak, és mindenük a tehetséges magyar fiatalok jövője. Azt jelenti, hogy a két csatorna bármiáron ránk akarja erőltetni magát, és kaszálni akar. És semmit nem számítanak a mi szempontjaink. Hogy több ilyen műsorfolyamot már nem tudunk végignézni, hogy émelygünk a tizenéves, kamuangolul nyivákoló kislányok láttán, hogy nem kellenek a nyúlszájú, tetovált szemöldökű szerencsétlenek, akiken valamiért nevetgélni kéne. Nem kell több koreografált, műszenvedő zsűritag, akármilyen jól jön nekik a zsíros gázsi. Nem akarok azon sem gondolkodni még egyszer, miképpen lehet az, hogy egy versenyző, aki az egyik versenyben még pompásan énekelt, egy évvel később direkt rosszul énekel a másik csatorna „roncsderbijének” elődöntőjében.
Volt fénykora Magyarországon a két legnagyobb magyar kereskedelmi csatornának, amikor a Megasztár első egy-két szériája láttán sokan meg akarták győzni magukat arról, hogy a kereskedelmi-szórakoztató és a művészi szempontok valahol középen találkozhatnak, ha van hozzá akarat és van szerencse is. És volt valamelyest közös mítoszunk is akkoriban arról, hogy ha egy magyar tehetség elindul fölfelé a grádicsokon, és észnél van, jól veszi az akadályokat, bármit elérhet.
Nézem most ennyi év után az X-faktorban a jó hangú lányokat, és tudom, nem fogom őket követni a döntőig, és nem tudom azt kívánni nekik, hogy majd olyanok legyenek, mint… Kicsoda? Valamelyik honi bulvárceleb, vagy Oláh Ibolya, azzal a szerencsétlen filmmel, amelyben pénzéhes emberek kihasználták?
Nézem a zsűrit, évekkel ezelőtt nagyon örültem volna, ha a zeneszerzőként is jelentékeny Nagy Ferót vagy Keresztes Ildikót látom ilyen szerepkörben, és nem a hivatásos, frusztrált vagy éppen szervilis bulvárpapagájokat. Csakhogy az idők már elmúltak, és úgy múltak el, hogy húsz év alatt a médiavilágban végül senki se volt igazán kíváncsi a magyar tehetségekre, legfeljebb ha hasznot akartak húzni belőlük, és abból, hogy a magyar közönség szeretett volna büszke lenni rájuk, és szeretett volna reményt meríteni belőlük.
És most már a legtürelmesebb, legegyszerűbb néző is tudja, hogy ki van fosztva, csak esetleg még azt nem tudja, miként magyarázza meg a gyerekének, nem érdemes úgy élni, ahogyan a bulvármédia mutatja. Hogy az úgy nem igaz, és nem csak annyi. Hogy még mindig érdemesebb keményen tanulni, dolgozni, dicsfényre, jó szóra nem várni, mint ide-oda vergődni, árnyékbokszolni, mint a molypille, ha felriad a csalóka lámpafényre.
(X-faktor. RTL Klub, augusztus 28., 19.30.)