Azt mondják, az élet nagy rendező, de úgy tűnik, a legjobb forgatókönyveket is írja, és az igazságérzete is a helyén van. Ki gondolta volna ugyanis, hogy egy gyékényre kerül az Európai Parlamentben Ilaria Salis, a magát többrendbeli súlyos, lincselésszerű emberveréssel hírhedtté tevő olasz szélsőbaloldali EP-képviselő és Tisza párti kollégája, Magyar Péter, az ügyeletes magyarországi ellenzéki szuterénmessiás? Pedig éppen ez történik azzal, hogy mindkettejük ügyét tárgyalni kénytelen az egyik legfontosabb európai döntéshozó fórum jogi bizottsága. Úgy is mondhatnánk: egy helyre kerül, ami összetartozik.
Mindketten olyan cselekményekkel vívták ki a közismertséget, azután a mandátumot, amelyekkel úriember, illetve úrinő nemigen dicsekszik.
Ilaria Salis egy terrorista banda tagjaként vert össze Budapesten ártatlan járókelőket olyan brutalitással, viperával és hasonló eszközökkel, hogy csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy nem halt meg egy áldozatuk sem. Az volt az ürügy, hogy a fasiszták ellen harcolnak. Letartóztatták, börtönbe került, ám az olasz baloldal kimenekítette azáltal, hogy képviselőjelöltnek tették meg, s meg is választották. Így kerülte el ideiglenesen az igazságszolgáltatást a mentelmi jog mögé bújva.
Képviselőtársa, a szintén baloldali tiszás EP-képviselő azzal harcolta ki először a széles körű ismertséget, jobban mondva közhírhedtséget, hogy miniszter feleségét lehallgatta és terrorizálta.
Sőt ezekre a komolyan vehetetlen hangfelvételekre való hivatkozással lengetett be hatalmas leleplezéseket a kormányzati korrupcióról. Kiderült aztán, hogy vajúdtak az ügynökhegyek, de még egy bizonyító erejű egér sem született, ám a baloldali média és politikai szubkultúra a röhejes felsülés ellenére felkarolta, majd európai parlamenti képviselőt csináltak belőle. Igaz, lehet erre mondani, hogy kellettek hozzá a szavazók is. A baloldali választókkal azonban mindig pontosan éreztetik, ki az, akit követni kell, mert kiérdemelte a külföldi fősodor finanszírozó támogatását, és ott lóg a liberális kolomp a nyakában. Ilaria Salis esetében sem történt ez sokkal másként: a baloldali szavazók jelentékeny része arra szavazott, akire ráütötték fönt a hitelesítő pecsétet. Ahogy ez az internacionalista, félig vagy tán egészen kommunista berkekben szokás.
Az antifás aktivistanő ügyét június 24-én tárgyalta volna az EP illetékes bizottsága, de elhalasztották.
Ebből az alkalomból a terrorpárti asszonyság egy jajveszékelő-panaszkodó videót tett közzé, amelyben a jogi bizottságban ülő úgymond kollégáihoz fordult, nehogy megvonják a mentelmi jogát. Ennek során természetesen teljesítette a magyarszidalmi kvótát, mindennek, például autoriter, tekintélyuralmi rezsimnek elmondva a magyarországi vezetést.
Szerintünk meg fölösleges dolog félnie oly nagyon, az EP-ben úgyis nagy védelme vagyon.
Mindenki megteheti a tétjeit, de mi arra tippelünk: szakasztott olyan elbánásban fog részesülni, mint Magyar Péter, akinek a mentelmi jogát eleddig egy tinilányzaklató diszkóbeli őrjöngés során elkövetett lopásért kérte ki a magyar igazságszolgáltatás.
Vagyis az ügye tárgyalása éppúgy a ki tudja, milyen távoli idők ködébe vész.
Ismerve a teljes megbuggyanás felé menetelő uniós kurzust, szép karrier várhat rá. Maximálisan honorálhatják, hogy diktatúraépítőnek tartja a háborút és az anarchiát elutasító magyar kormányt – akárcsak a hazájába bármikor a lábát törlő tiszás szektafőnök. Ha így folytatja, Salis még Sargentini utódja is lehet, hisz magyarverésben már jól teljesített. Sőt a rokonlelkek egymásra találása folytán a Tisza Pártban is láthatnak benne perspektívát.
