Volt – lesz?

Szégyenváros – kínálta magát a sportnapilap vasárnapi száma öles betűkkel. A cím mi másra utalt volna, mint hogy a Ferencváros hazai pályán 2-1-re kikapott a Siófoktól. Cívisvárosból bezzeg nem lett „Csúfosváros”, miután a Metaliszt Harkiv 5-0-s vereséget mért a Debrecenre. Mint ahogy Herczeg András fejét is csak egy ukrán újságíró akarta venni, Prukner László viszont immár másfél hete, az újpesti 6-0 óta mást sem tesz, mint mentegetőzik, sőt bocsánatot kér, hogy a világra mert jönni, mert annak az edzőnek jobb lett volna meg sem születni, akinek az irányításával a Ferencvárosból Szégyenváros lett. Holott a Szégyenváros még mindig megelőzi a hatlövetű Újpestet a tabellán.
Távol álljon tőlem, hogy a Nemzeti Sport szerkesztésébe beleokoskodjak, a Fradit sem úgy védem, ahogy sokan gondolnák. Csupán igyekszem a realitás talaján maradni. Az elmúlt évek megmutatták, a magyar labdarúgás a Fradival, a Fradi nélkül ugyanolyan: rossz. Ráadásul a legtöbbet az FTC vesztette: szurkolóinak jelentős hányadát. Amíg húsz éve a futballbarátok fele Fradi-drukker volt, addig mára a Ferencváros épphogy az ország legnépszerűbb csapata. S miért lenne ez a tendencia vége?
Magyarázat helyett: aligha a Fradi akarta. Ez a szégyen, ez a bukás, nem a szombati 1-2. Amiről Prukner László és gárdája tehet a legkevésbé. A mai FTC csupán egy a mezőny megannyi gyökértelen gárdája közül.
Fradi volt – tudjuk. Fradi lesz? – csak kérdezhetjük.