Balsiker

Nem csak a vereséget, a győzelmet is méltósággal illik elviselni, ami gyakorta nem is olyan könnyű feladat. A méltó viselkedés ott kezdődik, hogy a nyertes nem gúnyolódik a vesztesen, s nem kezdi fensőbbségesen kioktatni, hogy na ugye, megmondtam… Jó érzésű győztes ilyet nem tesz, egy magát konzervatívnak valló, vagy gondoló ember meg különösen nem. Tőlünk is, mint a győzteshez „közelebb álló médiumhoz”, távol áll, hogy a szocialisták súlyos vereségén kárörvendezzünk, s nemcsak neveltetésünk okán, hanem azért is, mert tudjuk: a nem oly rég még dicsőséges párt bukása az egész országot megrendítő veszteségekkel járt, s a pillanatnyi helyzet csak a lehetőségét teremti meg annak, hogy egyszer majd okunk és módunk legyen az örvendezésre.
Ám, ahogy a vesztesek hozzáálltak a vereségükhöz, s kommentálták… jobban mondva magyarázgatták és szépítgették azt, nem egyszerűen megértő és elnéző mosolyra készteti, hanem harsány kacajra fakasztja a mégoly empatikus hallgatóságot is. Való igaz, az MSZP nem szenvedett megsemmisítő vereséget, csak megrendítőt. Ám egy bokszoló, aki nyolcnál feltápászkodik a padlóról, még kábult állapotában sem szokta bejelenteni, hogy győzött. Ehhez képest Mesterházy Attila azzal kezdte a soha nem látott kudarc értékelését, hogy számukra ez siker. Ilyenkor irigyeljük a szocialistákat, hogy milyen könnyű nekik örömet okozni. Bár akkor lettek volna ennyire igénytelenek és visszafogottak, amikor a közpénzek közelébe kerültek! Nem nevezném sikernek, de mindenképpen figyelemre méltónak, hogy Bábolnán, Dombóváron, Polgárban a büntetőeljárás alatt álló, vagy már el is ítélt szocialista jelölt lett a polgármester, ami a bűnözők, illetve a potenciális bűnelkövetők, esetleg a gyanúba kevertek iránti irracionális lakossági szimpátiákra (megszánják a szerencsétleneket) utal.
Talán Molnár Gyulát is ezen a vonalon kellett volna erősebben megtámogatni, nem szólva a jó Hunvaldról, aki az eszményi szocialistát testesíthette volna meg. S akkor még Hagyót, mint a párt arcát nem is említettük. Mesterházy arról is beszélt, hogy az MSZP megkerülhetetlen, amiről nem tudjuk pontosan, mit jelent, de kétségtelen: ezután is lesz korrupció, lopás, közvagyon-fosztogatás, és ezen cselekmények felderítésében valóban megkerülhetetlen az MSZP.
Mesterházy és az önirónia? Mint Gyurcsány és a tisztesség. Egy cseppet sem lehetett komolyabban venni Horváth Csaba főpolgármester-jelölt első reakcióját sem. Először gratulált a győztesnek – ez javára szólt –, majd bejelentette, a szocialisták hajlandók lesznek együttműködni a főváros vezetésével, amennyiben a saját programjukat valósíthatják meg, de mindenkor kemény és elszánt ellenzék lesznek, ha a főváros azon ügyködik, ami nem szerepel a szocialista programban. Úgy látszik, egy magát sikeresnek ítélő (álmodó) párt, ezt a „nyolctojásos” baromságot is megengedheti magának. Ugyanis, ha csökevényes politikai érzékünk és kultúránk nem csal, akkor a Fidesz pont és kizárólag azért nyerte meg a választásokat, többek közt a fővárosban is, mert nem az MSZP programjával kampányolt, s nyilván, nem azt kívánja végrehajtani.