Kis magyar kirakós

Ma is előttem van a vízágyús autóból kimentett rendőr halálra rémült arca. Akit kimenekített a tévét ostromlók közül három, a józan eszére hallgató, egyébként csürhének nevezett ember. Az ostromlók nem tették meg a hatalomnak azt a szívességet, hogy megöljenek egy rendőrt. Ha megteszik, közelmúlt történelmünk egészen másképp alakult volna. 2006 ősze ismét a figyelem középpontjába került. Parlamenti albizottság idézi meg az akkori fő- és mellékszereplőket. Van, aki megjelenik a bizottság előtt, és van, aki nem. A megjelentek többnyire nem emlékeznek, de vannak, akikben megszólal a lelkiismeret. Aki nem jelenik meg, meg sem indokolja. Ebben a Gyurcsány által kurvának nevezett országban ezt is meg lehet tenni következmények nélkül. Egyelőre. Mi történt 2006 májusában Őszödön és az azt követő hetekben Budapesten, a forradalom ötvenedik évfordulóján?
Azok a szocialista képviselők sem értik, akik végighallgatták a híres-hírhedt monológot, és azok a rendőri vezetők sem, akik főszereplőivé váltak a későbbi eseményeknek. Nem is fogjuk megérteni a történteket, ha az őszödi beszédet, szeptember 18-át, október 23-át, november 4-ét vagy az ezekhez kapcsolódó bármilyen eseményt, információt vagy akár napjaink parlamenti vitáit külön-külön kezdjük boncolgatni.
Véleményem szerint egy Machiavelli vagy akár Gerő Ernő által egyszer már megálmodott praktikáinak voltunk tanúi és szenvedő alanyai.
A 2006-os év belpolitikai szempontból a maga bonyolultságával és ellentmondásaival a legfeszültebbnek értékelhető a rendszerváltás óta. Már a választások előtt nyilvánvalóvá vált, hogy valami nagyon nincs rendben. Nemcsak az államadósság rekordnagysága és az államháztartás titkolózások miatti találgatásokra okot adó óriási hiánya miatt, de porszem került a demokratikus politikai intézményrendszer gépezetébe is. A milliárdosokból álló politikai-gazdasági hatalmi elit két dologtól rettegett. Elveszíti a választásokat, az átadás-átvételt követően pedig Orbánék felelősségre vonják. Újabb milliárdokat nem kímélve meg is tettek mindent a választások megnyerése érdekében. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ehhez az Orbán vezette jobboldal „tudatos” dilettantizmusa is hozzájárult.
A választási eredmény ismeretében egyszerre tűnt el Damoklesz kardja, esett le az a bizonyos nagy kő, és egyszerre lett úrrá a régi-új hatalmasokon a kétségbeesés. Gyurcsányék úgy nyertek, hogy egy éppen összedőlni készülő ház magukra zárt szobájában egy lőporos hordón ülve találták magukat. A napnál is világosabb volt, hogy a mellébeszélések, trükközések, titkolózások ideje lejárt. Kiutat kell tehát keresni ebben a faramuci helyzetben. Kellett egy olyan megoldás, amely nemcsak átmenetileg menti meg Gyurcsányt és baráti körét a hatalom elvesztésétől, a felelősségre vonástól, de időt nyernek több évre, esetleg 2010-ig.
És Gerőék reinkarnációi kidolgozzák a „meneküljünk előre” és a „minél rosszabb, annál jobb” ördögi taktikáját. Robbantsuk fel magunk alatt a hordót, majd siessünk vissza a romokhoz menteni. Ha sikerül egy-két túlélőt megtalálni, még szobrot is emel a hálás jelenkor. Kezdjük Őszöddel! Gyújtsuk meg a kanócot! Nehogy azt higgye valaki, hogy a beszéd a jelenlévőknek szólt. A beszéd azoknak szólt, akik szeptember 18-án megostromolták az MTV székházát, és összetörték több mint száz, vidékről a fővárosba vezényelt, tapasztalatlan, rosszul felszerelt rendőr csontját, s felgyújtottak néhány autót. A vicc kategóriájába tartozik az érvelés, mely szerint a felszereléseket tároló raktáros hazament. Egyszer majd Budaházy, Toroczkai és a többiek is rájönnek arra, hogy nem a saját akaratukból tették azt, amit tettek. Eljátszották a bokorból kiugrasztott nyúl szerepét. Grafikon szerint működtek.
A bokorból való kiugratás persze nem egyszerű dolog. Ehhez kellett az őszödi beszéd tudatosan zanzásított változatának megfelelő időpontban történő nyilvánosságra hozatala. Nem véletlen, hogy a feladatot a Magyar Rádió végezte el. Kulcskérdés, ki, mikor, hol és kinek adta át a felvételeket. Figyelemre méltó, hogy Gyurcsányék nem keresték a kakukktojást. Bolondok lettek volna. Még valamelyik be nem avatott túlbuzgó apparatcsik vagy egyéb szerv megtalálja. És itt vegyük elő a józan eszünket. El tudja képzelni valaki, hogy az MSZP frakciójában akad ember, aki a pártra és annak miniszterelnökére súlyosan kompromittáló információkat ad át általa ellopott adathordozón a médiának a vezér tudta nélkül? Az életével játszik. El tudja valaki képzelni, hogy a balliberálisok által kézivezérelt rádióban akad valaki, aki a felvételt átveszi, és anélkül küldi az éterbe, hogy erről ne szólna kenyéradó gazdájának? Ugyancsak az életével játszik. Gyurcsány, Szilvásy, Gergényi minden bizonnyal hallgatni fognak, erre jó okuk van. Abban már nem vagyok biztos, hogy a rádióból előbb vagy utóbb, nem szólal-e meg valaki. Eljön ez az idő is. Újabban elterjedtek olyan mosolyt fakasztó hírek is, hogy a hangfelvételt megkapta néhány dél-amerikai követség is.
Az előre megtervezett botrány kipattant, a szélsőség pedig tette a dolgát. A miniszterelnökkel közvetlen kapcsolatban álló rendőri vezetés nem kapott egyértelmű utasítást arra, hogy azonnal vessen véget az eszetlen tombolásnak. Mint ahogy arra sem, hogy azonnal vessen véget a törvénytelen és brutális fellépéseknek október 23-án. Nemcsak megtehette, de kötelessége lett volna. Persze, ezen a szinten már nem kommunikálnak egzakt kifejezésekkel. Azt utólag számon lehet kérni. Főleg, ha rögzítik. Fél szavakból vagy ki nem mondott mondatokból is lehet érteni. (A tévészékházat megvédeni nem kell félnetek ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem.) Gergényi tábornok csak sejtette, hogy mi a kötelessége. És azt is, hogy mi nem. Nagyon is jól tudta, hová kell vesszőt tenni. Később már tudni vélte, amikor le akart mondani, de őt is megalázták. Majd nyugállományba vonulhat, ha Gyurcsány Ferencék is úgy gondolják. Addig is legyen hálás, és hajbókoljon az őt kitüntető Demszky Gábor előtt. Az előtt a Demszky előtt, akit munkatársai és elvbarátai tizennyolc évvel ezelőtt ugyanúgy püföltek Budapest utcáin, mint rendőrei 2006 őszén egy katolikus papot.
A szeptember 18-án súlyosan megsebesült rendőröket meglátogató Gyurcsány Ferenc elégedetten távozhatott a Honvéd Kórházból. A Nemzet Színészeit megszégyenítő krokodilkönynyek senkit ne tévesszenek meg. Ezek a fiúk már nem azok a fiúk, akik az Antall-kormány idején megtagadták a taxisblokád résztvevőinek agyba-főbe verését. És jól számított. A Machiavelli– Gerő-forgatókönyv működött. Ma azt akarják elhitetni velünk, hogy szeptember 18. és október 23. között a rendőrség rendezte sorait, kiképezte és felszerelte állományát, a vezetés felkészült a legbonyolultabb feladatok megoldására is. Fészkes fenét! Ennyi idő kellett ahhoz, hogy az évfordulón bevetendő állomány pszichésen ráhangolódjon egy szégyenteljes feladat végrehajtására. Remélem, egyszer lesz egy rendőr, aki elmondja, milyen tréningeknek vetették alá őket, hogy állattá aljasuljanak. Amit ezúttal is végignézett élő egyenesben a politikai és rendőri vezetés anélkül, hogy gátat szabott volna a törvénytelenségeknek. A felkészülés abból állt, hogy feltöltötték a könnygázgránátkészletet, és beszereztek pár tucat gumilövedék kilövésére alkalmas puskát. Többször levetítették a 18-i ostrom kiragadott részleteit, a megfelelő kommentárral. A szeptember 18-án megalázott testület egy része revánsot vehetett. Magából kivetkőzve ütött, vert, rugdosott, leköpött, levetkőztetett, lekurvázott, lefasisztázott, megalázott mindenkit, aki az útjába került. Miközben eszükbe sem jutott, ezeknek az embereknek semmi közük az MTV ostromához. Az meg aztán végképp nem jutott eszükbe, hogy a hatalmat birtokló, KISZ- és pártvezérekből milliárdosokká avanzsált klub tagjai velük, rajtuk keresztül millióknak üzennek. Olyan országban éltek, ahol csontjaitokat törjük, szemeteket verjük ki, ha ellenünk szegültök. Rendőreink könnygázzal, gumilövedékkel, viperával, kardlappal, gumibottal támadnak papra, élsportolóra, országgyűlési képviselőre, gyerekét toló anyára, külföldi turistára, újságíróra, korra és nemre való tekintet nélkül mindenkire, aki megkérdőjelezi legitimitásunkat, döntéseink helyességét. Itt az történik, amit mi akarunk, következmények nélkül.
Érdekes módon november 4-én semmilyen erőszakot alkalmazó rendőri intézkedésre nem volt szükség.
Ennyit Őszöd, szeptember 18., október 23., november 4. összefüggéseiről, Gyurcsányék egy dologban tévedtek. De abban nagyot. A végjáték nem a Machiavelli–Gerő-féle forgatókönyv szerint alakult.

A szerző a Katonai Biztonsági Hivatal nyugállományú
ezredese, biztonság- és védelempolitikai szakértő