Alapos lelki változásokon is átestek a 69 napig a föld mélyén raboskodó, nemrég kimenekített chilei bányászok. A világtól elzártan eltöltött idő még a zord férfiak pszichéjében is kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Ezzel is magyarázható, hogy a felszínre hozott harminchárom bányász közül öten úgy döntöttek, megkérik menyasszonyuk vagy feleségük kezét, immáron templomban is. Egyikük még a föld alól levelet küldött tervéről a vele huszonöt éve együtt élő kedvesének, aki azt gondosan elrakta, nehogy a leendő férj a feljövetel után meggondolja magát. Szokatlan tettre határozta el magát a bányászcsapat hatvanhárom éves korelnöke is, aki életében először arról tájékoztatta feleségét – még odalentről –, hogy szereti. Személyiségkutatók kezdték el vizsgálni, kiválthat-e az emberből a „mélységi mámor” efféle emóciókat, vagy csak véletlen a fellendült házasodási kedv. Hogy aztán ez amolyan kis hepiend lesz-e az érintett bányászok életében, vagy újabb tragédia, azt majd a jövő dönti el…
Idehaza hál’ istennek ritkán fordulnak elő bányaszerencsétlenségek, annál több a szerencsétlen házasságok száma. A két esemény egyszerre történő emlegetése erőltetett hasonlat, suta újságírói „poén”. Nagyjából olyan, mint a Torgyán-kori chilei–magyar cseresznyeexport.
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén