Olvasóinktól

Horváth Gyula alezredes (Pécs): Egy megjegyzés Egedy Tamás tartalékos százados cikkéhez, amelyben fejtegeti a 2006 óta tartó vizsgálatokat, a „nem emlékszem” típusú válaszokat, a beidézettek távolmaradását, az idézések semmibe vevését. A szerző a cikk végén felteszi a kérdést, meddig lehet ezt csinálni? A válasz egyszerű: Amíg az ügyek elévülnek!

Nagy János (Budapest): A devizahitelek ügyfelekre való rábeszélése után úgy látszik, hogy jön a devizabetétekre való rábeszélés. Ez is gyengíti a forintot és tartósabbá teheti a forintra nézve a kedvezőtlen árfolyamot. Felhívom a figyelmet az árfolyameltérésből hasznot élvező bankok árfolyam-manipulációira és a megtévesztő propagandára. A forint árfolyamának lerontásában a bankok továbbra is aktív szerepet játszanak, előzőleg burkoltan, de most már kendőzetlenül. A devizahitelt folyósító bankok amellett, hogy nem is rendelkeznek devizahitellel, a hitelesek adósságát devizában számolják el. A jogos érdekérvényesítés miatt szükséges a káros tevékenységek visszaszorítása, a törvényes eszközök alkalmazása a külföldi érdekeltségű bankokkal szemben. Az euró törvényes fizetőeszközzé tétele soron kívüli, elsődleges érdekünk a banki manipulációk, a bankok pénzmosási tevékenységének és az ország elszegényítésének visszaszorítása miatt is.

Dr. Molnár Judit (Budapest): Hoffmann Rózsa vitazáró, összegző elemzésének (szept. 9.) olvasása közben az államtitkár asszony újra (akárcsak bármely más megnyilatkozásában) megerősített abban a reményemben, hogy csakis egy világos, következetes, valódi megújulást ígérő oktatási stratégia változtathatja meg az eddigi végiggondolatlan, sok ötleteléssel fenntartott oktatáspolitikát. Mindenki (nem csak a szakmabeliek) a színvonal és az eredményesség növekedését várja az egész rendszerben. A klasszikus pedagógusképzés visszaállítása nyilvánvalóan nemcsak a szakmai „feltámadást” fogja maga után vonni, hanem a gyerekek és a szülők magatartásának megváltozását is. Jöjjenek vissza a szó valódi értelmében tevékenykedő pedagógusok – akármelyik oktatási szintről legyen is szó! Legyen vége a kontraszelekciónak! Nagyon jó, hogy Hoffmann Rózsa külön kitért a felsőoktatásra, mert bizony jó néhány intézetben felesleges időpocsékolásról panaszkodnak a hallgatók, már meglehetősen hosszú ideje, mivel elvárásaik csak nagyon kis mértékben teljesülnek. Márpedig a felsőoktatás különösképpen a minőségről kell hogy szóljon. Legyen újra igazi tartalma a diplomának! (Mint ahogy a közoktatás érettségi bizonyítványa is kapja vissza régi rangját.)