Szocialista sittegylet

Gyurcsány nem emlékszik se Zuschlag ügyeire, se a kaszinóbiznisz körüli panamákra, se a 2006-os véres őszre. Gergényi se tudja, milyen terrorparancsokat adott és kapott. Bajnai nem emlékszik Sukoróra és általában semmire sem, Hagyónak pedig a BKV-s üzelmei s fenyegetései nem „ugranak be”

Büntették a szocialisták, ha valaki nem felejtette el az ígéreteiket. A klasszikus szovjet modellt követték. Aki a tegnapi Pravdát olvasta, veszélyes elemnek minősült. Ezért csomagoltak a pártlapba a haltól kezdve a virágig mindent. Az emberek többsége természetesen nem volt hibbant, ám saját zaklatásmentes életéhez idehaza is imitálnia kellett az Alzheimer-kórt. Az MSZMP vezetői közül a magasabb IQ-szinttel rendelkezők tisztában voltak azzal, hogy a lakosság nem amnéziás. Ám tudták, hogy a memóriazavart feltételező konszenzus a társadalmi béke záloga. Az MSZP jelenlegi garnitúrája ebben a tekintetben sem tanult – még saját mozgalmi elődeitől sem. Tényleg hiszik, hogy a populáció színe-java nem képes visszaemlékezni pár hetes dolgokra sem, csak lótuszevő módjára csügg még mindig a tegnapi kínzók szavain. Úgy osztják az észt, igét és igát az utódpártiak, hogy azt hihetnénk, semmi közük nem volt a hatalomhoz hosszú-hosszú évek óta. Nem gondolják, hogy a választópolgárok ilyen mérvű lenézése hallatlanul sértő, és tovább ront a helyzetükön?
Gúr Nándor képviselő és Simon Gábor választmányi elnök például alaposan feladta a magas labdát. Még az is meglehet, hogy őszintén hiszik a társadalom teljes emlékezetvesztését. Mi mással lehetne magyarázni, hogy javarészt a saját nyolc éven át beváltatlan ígéreteiket kérik ma számon a jelenlegi kabineten? Hisz az ingyenes gyermekétkeztetés minden MSZP-program üres ígérete, hogy aztán a legtöbb rászoruló szegénygyerek tányérja maradjon üresen. Ők kérik számon a kormányon, hogy szerintük nem egyeztet a társadalmi csoportokkal? Ők, kik a bánattal egyeztettek a megszorító intézkedések meghozatalakor? Négy éve a választási programjukkal homlokegyenest ellentétesen adócsökkentések helyett kíméletlen, nagyarányú járulékemelésekkel kedveskedtek a népnek. És arról megszondázták-e az embereket, megnyugtató-e számukra, ha brutálisan megfenyítik őket 2006 őszén, a karhatalmi terrornapok keretében? És hogy jónak látja-e a társadalom apraja-nagyja, ha az egész ünneplő tömeget végigverik október 23-án, mint anno brazíliai ültetvényen az engedetlen rabszolgákat? A Jobbik-konform populista hadovával villogó Gúr úr szerint a Fidesz-kormány bohócnak nézi a társadalmat. Igen? Ők minek nézték, amikor soha semmiről nem kérdezték meg az embereket nyolc kemény éven keresztül? Bokszzsáknak vagy fejőstehénnek? Simon Gábor azt is mondta, hogy a Fidesz hozta nehéz helyzetbe a devizahiteleseket. Akin nem lett úrrá a feledés, az tudja: éppen a balliberális érában törölték el a nagy összegű forinthitelekre az állami támogatást. A családok főleg a lakásépítésekhez kénytelenek voltak devizában hitelt igényelni. Lehetne mondani minderre: a sas nem kapkod legyekért. Minek reagálni futottak még kategóriájú szürke eminenciások szavaira?
Vezetőik azt mondják, a nyugdíjasoknak úgy küld levelet a Fidesz, hogy nem tudnak már semmit befolyásolni a kormánydöntés előtt. Szanyi kapitány arra akarja rávenni az idősebbeket, hogy küldjék vissza a miniszterelnöknek a véleménykérő levelet. De furcsa. A szocialisták mindig idegesek lesznek, ha az általuk királyi vadászterületnek tekintett nyugdíjasok tájékára óvakodik valaki. Meg aztán milyen tekintetben lenne elkésett az idősebbek véleményalkotása? Mihez képest? Nem határidős kérdésekben kérték ki a nyugdíjasok véleményét, hanem bármiről, ami foglalkoztatja őket. Ne feledkezzünk meg a neoliberális párt mostani elnökéről sem. Mesterházy mester aztán tényleg elfelejtette, kinél volt a kormányrúd az utóbbi nyolc esztelen esztendőben. A parlamentben átütő derültséget kiváltva így esett neki a kormányoldalnak: „Arra szólítjuk fel önöket, hogy amit ígértek, azt igenis tartsák be! Mert ez az ország megszenvedte már azt, hogy sok esetben sokszor…” Lehet, hogy a pártelnök nem saját emlékezetkiesésének lett az áldozata, csupán önkritikát gyakorolt. És megsemmisítő bírálattal illette éppen elődeit, főként Gyurcsány Ferencet, amiért cukros hazugságokkal traktáltak több millió embert, és orvul, fondorlattal szerezték meg a választói támogatást. Miközben már pontosan tudták: csak porhintés a szemkápráztató fejlesztéseket tartalmazó csaliprogram. Hogy van, aki azt mondja: ezek közgazdaságilag átgondolt tervek voltak? Igen? A nemre, korra, foglalkozásra való tekintet nélküli huszonöt százalékos fizetésemelés ígérete mindenkinek? Ugyan kérem! Visszatérve Mesterházy felszólalásához: valóban ez volt a pártelnök őszödi beszéde. Nem túlzás, hisz beismerte fehéren feketén, hogy az előző kormányok tevékenységét megszenvedte már e nép. Hogy sok esetben sokszor csak ígértek nekik, de nem váltották be azokat.
Márpedig ki volt kormányon nyolc gyötrelmes éven keresztül? Ők: az MSZP–SZDSZ. Vagyis az önmagát fiatalként meghatározó politikus kizárólag magukra gondolt kormányzásukat hibáztatva. Önkritika ez a javából! És hasonlóképpen a szomorú valóság feltárása, akárcsak a nagy előd és rivális tette Balatonőszödön. Amivel kapcsolatban nem árt eloszlatni egy közkeletű félreértést. Az őszödi beszédben nem a káromkodás volt a legfelháborítóbb, és nem csak morális szempontból volt botrányos a hazudozás beismerése. Azért lett világbotrány belőle, mert utólag érvénytelenítette a választási eredményt, és saját magát, illetve pártját mintegy diszkvalifikálta. Hogy ha a választások lezajlottak, a pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs? Nem úgy van az. Vajon maradhatna-e olimpiai bajnok az a sportoló, aki beismeri a szurkolókat és a versenybírákat becsmérelve, hogy doppingolt és csalt? Vagy érvényben maradhatna-e az a szerződés, ami luxusingatlanról szólt, de az ügynök csak egy viskót adna át, és röhögne, milyen jól árvert mindenkit? Ha ez nem ütközne a világon mindenütt az alkotmányos jogba, az a parlamentarizmus, a modern demokrácia halálát jelentené. Feltehetőleg tehát az őszödi típusú szocialista katasztrófákból okulva döntöttek úgy az álbaloldalon, hogy ha nem emlékeznek semmire, nincs mit bevallani, pláne megbánni. Nincsen tehát miért bocsánatot kérni a végletekig kiszipolyozott magyar emberektől. Gyurcsány nem emlékszik se Zuschlag ügyeire, se a kaszinóbiznisz körüli panamákra, se a 2006-os véres őszre. Gergényi se tudja, milyen terrorparancsokat adott és kapott. Bajnai nem emlékszik Sukoróra és általában semmire sem, Hagyónak pedig a BKV-s üzelmei s fenyegetései nem „ugranak be”. A végén még Gyurcsány sem emlékszik majd Bajnaira, és vice versa. Új nevet adhatnak pártjuknak: MCP. Magyar Cavinton Párt. Így vastag bőrrel és rezzenéstelen arcizmokkal tudják elmondani a vádjaikat azokról a tettekről, amelyeket valójában ők követtek el. Persze mondhatják erre: mit csináljanak szegény szocialisták? Sehogyan sem tudnak protest hangulatot gerjeszteni az országban, így előreláthatólag nem jön be az a vágyuk, hogy alacsony választási részvételt sikerüljön kiprovokálniuk. Nem volt arra forgatókönyvük, mit tesznek, ha a gyűlölt polgári kormány népszerű és sikeres. És lám, most itt a baj. Nehezen kampányolhatnak már a nyugdíjasoknál is, mert azoknak is elegük van a „szegények vagyunk, de rosszul élünk” életfilozófiából, amit a szoci kormányok kényszerítettek ránk. Nagy kérdés, akkor hol és hogyan kampányolhatnak a siker pislákoló reményével? Kiknél lehet még valami támogatottságuk? Nem kell csüggedni: a börtönbe még mindig mehetnek kampányzáróra. Ehelyt gyűlik a legtöbb jó káderük. S ott megalakíthatják legalább egyre bővülő baráti körben új egyesületüket. A sittegyletet.