Tábla mellett és medencében is menő

A képlet látszólag egyszerű. Kell hozzá egy úszóválogatottsággal büszkélkedő nővér, egy sakkozásra buzdító unokatestvér, a fiuk előre haladásáért áldozatokat vállaló szülők, aztán a felfedezőként, majd tanítómesterként is jól teljesítő edzők, nem utolsósorban pedig a sportbarát környezet, amelyet Eger városa biztosít ifjú tehetségeinek. Az összeadás és az egyenlőségjel után egy név következik. A 11 éves Gledura Benjáminé, aki a Bloomberg News különleges ranglistáján egyedüli magyarként érdemelte ki, hogy a világ ötven legtehetségesebb gyermeke között emlegessék. Mindez azután történt, hogy a nemzetközi sakkszövetség, a FIDE korosztályos ranglistájának európai éllovasa, akit a világrangsorban is csupán egy kínai előz meg, a korosztályos rapid Európa-bajnokságon és a hosszú partis kontinensviadalon is aranyérmet nyert.
– Téged aligha lehetne zavarba hozni azzal a találós kérdéssel, ki volt Bobby Fischer és ki Garri Kaszparov, nehezítésként arról érdeklődve, mire vitte a két világhírű sakkozó? – kérdezem a családi és baráti körben Bendzsiként emlegetett háromszoros Eb-győztestől, aki legutóbb a nála egy évvel idősebbek között védte meg a 2009-ben kivívott első helyét.
– Nem vagyok egészen biztos benne, de az amerikai három évig őrizte a világbajnoki címet, az orosz viszont tizenöt esztendőn át, és ő két évtizedig még a világranglista első helyezettje is volt.
– Mielőtt tovább mennénk, megkérdezhetem, hogy készült már veled valaha interjú?
– Egy csomó, már legalább hat vagy hét.
– Miként lettél sakkozó, hány évesen tanítottak meg a játékra?
– Még nem töltöttem be az ötödiket, amikor a sakkozó unokatestvéremmel elmentünk a klubjába, de csak azért, mert éppen nem volt más dolgom. Nem sokat értettem abból, ami a táblákon történt, de aztán Bódi Tamás, az első edzőm elkezdett magyarázni, és nem sokkal később már versenyeket is nyertem. Gyorsan tanultam, mert szerettem az edzőmet, de nemcsak vele játszottam, hanem az apukámmal meg az unokatestvéremmel is. Később Mészáros András nemzetközi mesterhez kerültem, és attól kezdve egyre komolyabban kezdtem a sakkozással foglalkozni, de a kedvenc időtöltésemről, a focizásról máig sem mondtam le.
– Nagyon elszomorított, ha a gyerekversenyeken olykor kikaptál?
– Akkor voltam és vagyok ma is mérges, ha gyengébbtől kapok ki, vagy elnézem a vezért.
Amikor Bendzsi egyszer csak a tíz-tizenkét éves sakkozók világelitjében találta magát, a családi tanács – az ifjú sakkozó zseni beleegyezésével – úgy döntött, kicsit át kell szervezni az életét. Megmaradt a Dr. Kemény Ferenc Általános Iskola kötelekében, de magántanuló lett. Édesapja hozza el a havonta ismétlődő budapesti edzőtáborokba, és hogy a fiú ne érezze magát egyedül, egyetemista nővére gyakran költözik be mellé, vagy ingázik Piliscsaba és Csillebérc között. Ilyesfajta családi kaláka kell ahhoz, hogy Benjámin nyugodtan készülhessen fel a most már napi ötórás sakkozásra, amelynek meg is van az eredménye: idén is Európa legjobbja lett, emellett diákolimpiai bajnok. Az említett képlet azonban még ennél is bonyolultabb, hiszen a sakk csak az egyik sportága. Bendzsi a szó szoros értelmében két életet él…
– Három éve elkezdtem úszni, mert apu úgy gondolta, kell egy kis mozgás és kondíciógyűjtés a szellemi sport mellett, meg aztán nővérem, Bianka is ebben a sportágban lett válogatott.
– Tavaly már korosztályos ranglistavezető voltál ötven háton, úszóként se sok időt pocsékoltál el képességeid kibontakoztatására. Ráadásul csapatoddal már országos bajnokságot is nyertetek a 4x50 méteres váltóban. Idén is „kétpróbázol”, szóval nem éred be egyedül sem a sakkal, sem az úszással?
– Mostanában az úszás kicsit háttérbe szorult, de azért a diákolimpián így is második lettem, háton és váltóban is nyertünk egy ezüstérmet. Az egész család úgy gondolja, sakkozóként lehetek eredményesebb, és ezt a lépést javasolta Horváth József nagymester, a mostani edzőm is. Egerben még így is hetente háromszor tudok úszni.
– Már amolyan csodagyerekként is emlegettek…
– Hallottam ilyet, de nem nagyon érdekelt. Sokkal inkább foglalkoztat a sakk és a tanulás, nem szeretnék évet veszíteni az iskolában, és tartani akarom a legalább 4,5-es átlagomat. Jó időbeosztással egy kis atlétika is belefér az életembe, és persze a foci, de csak este hét után, ha már mindennel végeztem. Szeretem a kalandfilmeket is, főleg a nagyon izgalmasakat.
– Idén a spanyolországi nyaralásod közben sem kapcsolódtál ki teljesen, hiszen elmentél egy versenyre, ahol felnőttek is indultak, és a 11. helyen végeztél, amiért még egy kis pénzdíj is járt.
– Ötven eurót kaptam, ez volt a legjobb ifinek járó díj. Nyertem már többet is, és vannak már szponzoraim, akik azt mondják, jó hírverője vagyok a cégüknek.
– Ha tíz év múlva, amikor huszonegy éves leszel, ugyanígy ülünk majd egymással szemben, szerinted mivel fogsz büszkélkedni? Azzal, hogy válogatott lettél az úszó Eb-n, vagy inkább azt újságolva, hogy beválogattak a sakkolimpiára készülő csapatba?
– Most úgy néz ki, sakkozóként vihetem többre.
– Milyen gyereknek tartod magadat?
– Szerintem eléggé szórakoztató vagyok, abban viszont nem vagyok biztos, hogy elég kedves is.
– Mi a következő programod, ha véget ér a beszélgetésünk?
– Elmegyek, veszek magamnak egy hot dogot, mert nem laktam jól az ebédnél.