Alaposan rácáfolt a pesszimista várakozásokra a hét végi G20-találkozó, ahol a világ össztermelésének nyolcvan százalékát adó nagyhatalmaknak végre sikerült megállapodniuk abban, hogy felhagynak a mesterséges árfolyamgyengítő lépésekkel, amelyekkel saját exportőreiknek igyekeztek kedvezni a világpiacon. A G20 történetében először sikerült kompromisszumra jutniuk az egymással érdekellentétben álló feleknek ebben a hosszú ideje fennálló és az utóbbi időben egyre hevesebbé váló valutaharcban. A hét végén Dél-Koreában összegyűlt pénzügyminiszterek és jegybankárok vállalták, hogy a jövőben tartózkodnak a versenyképességi előnyöket nyújtó árfolyam-politikai lépésektől, vagyis attól, hogy egy-egy tagállam a reálisnál gyengébb szinten tartja saját fizetőeszközét annak érdekében, hogy termékeinek árai versenyképesek legyenek a világpiacon.
A valutaháború kiéleződése a pénzügyi válság végiggyűrűzésével egyre hevesebbé vált, mivel minden ország – a belső kereslet visszaesése miatt – elsősorban saját exportjának felfuttatásával próbált kievickélni a bajból. A már-már küszöbönálló árfolyamháborút eredetileg a kínai jüan mesterséges gyengítése váltotta ki, amelynek segítségével az ázsiai nagyhatalom hatalmas előnyhöz jutott az exportpiacon. Ezt a trükköt később egyre több állam használta, mígnem kezelhetetlenné vált a helyzet. Az euróövezet a nullához közelítő kamatszinttel védte saját valutáját, az Egyesült Államok pedig gyakorlatilag pénznyomtatással gyengítette a dollárt. Más államok (például Brazília) pedig azt az utat választották, hogy államkötvényeinek vételét korlátozták a külföldiek számára. A kereskedelmi egyensúly megbillenését a kínai tartalékok megduplázódása szemléletesen mutatja: a Nemzetközi Valutaalap számításai szerint a jelenleg 2600 milliárd dollár pénzösszeget felhalmozó Kína jövőre már háromezer dollárt spájzol be, miközben az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje soha nem látott mélységben jár. Mindezen folyamatok következményeként a felzárkózó államok hatalmas kereskedelmi többletet halmoztak fel, amit jórészt dollárban tartalékoltak. A mostani megegyezés tehát már rég esedékes volt, hiszen a zöldhasú gyengítése az ezeknél az országoknál lévő közel hétezermilliárd dollárnyi tartalék értékéből vett el, így végül mindenki kénytelen volt beadni a derekát.
Ám a találkozó kétségtelenül legnagyobb eredménye mégis a Nemzetközi Valutaalap szavazati rendszerének átalakítása volt. A szintén régóta esedékes változtatás lényege, hogy az eddig kőbe vésett szavazati arányokon úgy változtattak, hogy az európai tagok az eddig a megérdemeltnél jóval kisebb súllyal szereplő feltörekvő államoknak hatszázalékos arányt engedtek át az IMF kormányzótanácsában. A fizetési mérlegek szabályozásában ugyanakkor nem sikerült megegyezni, bármennyire is szerette volna Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter, aki az export-import közötti különbségek korlátozására tett javaslatot. Ez azonban nemcsak Kína, hanem a második legnagyobb exportőrnek számító Németország érdekeit is sértette, ugyanakkor Oroszország és Szaúd-Arábia ellenállásába ütközött.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
