Kultúra nélkül nem megy

Megalapította a Budapesti Tavaszi Fesztivált, ügyvezette az Operaházat és a Vígszínházat, lassan hetedik éve a Művészetek Palotájának vezérigazgatója. Az egyik – ha nem a legsikeresebb – magyar kulturális menedzser, aki egy szűk év alatt két világraszóló kitüntetésben is részesült. Kiss Imrével, aki néhány hete a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendje lovagi fokozatának viselésére jogosult, mégsem csak erről kellett beszélgetnünk.

Ókovács Szilveszter
2010. 11. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A laudáció ismert. De mit súgtak a franciák a díszvacsora alatt?
– Már nyáron, a New York-i székhelyű Nemzetközi Előadó-művészeti Társaság életműdíjának átvételére sem tudtam elmenni, Zágrábban a lányom képviselt. Párizsba a fiamat küldtem volna, de az értesítést követően felvettük a kapcsolatot a francia nagykövetséggel, illetve a Francia Intézettel: megtiszteltek azzal, hogy végül személyesen, a Műpában vehettem át az elismerést, Frédéric Mitterrand kulturális és kommunikációs miniszter nevében François Laquieze igazgató úrtól.
– És ott a diplomata mondta el, miért kapja valójában?
– Nem olyan bonyolult ez. Azt mondta informálisan is, hogy egyértelmű: nemcsak a francia–magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéséért adományozzák, hanem Mitterrand kulturális miniszter velünk együtt büszke, hogy sok szálon működhetünk együtt, s hogy öt év alatt erre a szintre eljutottunk. Nem én egyedül – a Műpa egész kollektívája. Szerencsére ma már a sajtóból is nyomon lehet követni a működésünket.
– Ha még egy hetet várnak, azt is olvashatták volna Párizsban, hogy Kiss Imre a válság kulturális terrorjáról beszél…
– És hogy a polgáriasodás kultúra nélkül nem megy. A Műpa ennek egyik vezérhajója, amelyet a Fidesz elindított, a szocialista kabinet átvett, két éve azonban mintha nem ápolná, nem figyelne rá az aktuális kormányzat, mind a mai napig.
– Megéri a Műpa szeplőtlen nimbuszát, a problémátlanság légkörét anyagi gondok felemlegetésével szertefoszlatni? Miért nem jött korábban a drámai fogalmazás?
– Szándékosan nem használtam eddig kemény szavakat. Csak finoman utaltam rá kifelé, és ki tudja, ebben talán hibáztam is. Munkatársaimnak tiltottam a panaszkodást, az volt az elvem, hogy együtt kell haladni a helyzettel, rugalmas megoldásokat találni. Az is igaz, hogy nem ültem ki a Mátyás-templom lépcsőjére pléhbögrével, valahogy sikerült az intézményt egyenesben tartani. Most viszont mindenki felteszi a kezét: nincs pénze.
– Akkor nagyon hamar oda lyukadtunk ki: mennyire is volna szüksége a Műpának?
– Az előző kormány több mint 400 millió forintot vont el, a mostani 300 milliót zárolt, és az induló költségvetési szint már az első elvonáskor sem volt érintetlen – s akkor az inflációt még nem is számoltuk. De korántsem csak pénzről van szó. Bár még mindig azt hallhatja sok helyen, hogy „a Műpa tele van pénzzel”, mi nem vagyunk telhetetlenek. Megértjük a válság terrorját, tehát semmilyen emelést nem kérünk most sem, csak a 2005-ös év büdzséjét vissza.
– Mármint értékén? Az negyedével több költségvetési támogatást jelentene.
– Dehogy, nominálisan! Jelenleg 1,7 milliárdon áll ez a nívó, miközben 2,4-ről indult öt éve. A miniszternek kénytelen voltam megírni, hogy ha ez így marad, a Műpát 2011 első negyedévére be kell zárni.
– Hatásos mondat, de nem túlzás?
– Mi mást tehetnénk, ha csak a fellépőkre – vagy az ő kártalanításukra – marad pénz, de a ház működtetésére semmi? Megmutatom, hogyan nyílik az olló. Ha például egy világhírű zongoraművésszel szerződést írtunk alá jó előre – merthogy ezen a szinten csak így lehet lekötni művészeket –, ugyanúgy ki kell fizetnünk a gázsiját a mi lemondásunk esetén is, és még bevételünk sem lesz. Máris két oldalról sérül a gazdálkodás egyenlege.
– Hogyan terveznek előre, ha nincs biztos anyagi bázis?
– Nem tudunk tervezni. Jelenleg fogalmam sincs, mekkora a jövő évi költségvetésünk, miközben két évre előre kellene szerződéseket aláírni a világ és Magyarország legkeresettebb művészeivel.
– A mostani elvonások egyszeriek, vagy a mintegy 700 millióval csökkentett összeg jelenti majd az új bázist?
– Tényleg nincs fogalmam róla, pedig jó lenne tudni, mennyi pénz felett rendelkezünk. Mint említettem, megírtam a miniszter úrnak a helyzetet, túlzások nélkül.
– Nem jött válasz, vagy még nem jöhetett?
– Nem tudom eldönteni.
– Említette, hogy a pénz nem minden…
– Nyakunkon a Liszt-év és az uniós elnökség. A magyar kultúrának irány és irányítás kell. És ez ne abban merüljön ki, hogy elvonásokat eszközölnek. Ha a kormánynak van programja, amely a társadalom felrázásáról, motiválásáról, kohéziójának erősítéséről, hazafias neveléséről szól, akkor ehhez hozzárendelendők a források is, és vége a maradékelvnek. Kutya kötelességünk a társadalmat arra a nívóra emelni, hogy az emberek szót értsenek egymással. Ahhoz pedig kultúra kell, s hogy annak az eszközrendszere működhessen, ehhez pedig állandó kormányzati figyelem szükséges. Másképp nem fog menni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.