Mónika-show Kaposvárott

A szocialisták idei ötvenhatos megemlékezésének legveretesebb gondolatát Lamperth Mónika szájából hallhattuk Kaposvárott. Az országgyűlési képviselő megrendült hangon közölte a kábé háromszáz érdeklődővel, hogy „ma, amikor a hatalom nevében a szemünk előtt veszik semmibe a demokratikus alapelveket (…) nem maradhatunk csendben”. Nem is maradt: „Ma mindennél aktuálisabb szót emelni a demokrácia értékei mellett.” Az egész akkor lett volna hatásos, ha a beszéd végén a szónokot elviszi a rendőrség, a közönséget pedig levízágyúzzák. De mert ez nem történt meg, a csalódott szónok asszony a többi ismert demokráciaféltő (Mesterházy Attila, Mécs Imre, Kolber István) karján keseregve elhagyta a helyszínt. Bizonyára az sem emelte a bánatos szocialisták hangulatát, hogy időközben megtudták, jó hangulatban zajlott le a központi megemlékezés Budapesten, senkit nem vitt el a rabomobil. Aki kordont keresett, az is csak a Szabadság téri szovjet katonai emlékműszörny körül talált, de most ezen sem akadt ki senki. A kaposvári szegfűs huhogásból csak annyi jött át, hogy ott meg egy öklét rázó és fáradt brigád fröcsögött valami lózungot, miközben már átlapozott rajtuk az idő.