Szokásos hétfő délelőtti, közepesen erős edzés a felkészülés jegyében. Hazatérve váratlan erős mellkasi fájdalom. Telefon a csapatorvosnak, néhány vizsgálat az egri kórházban, majd irány Miskolc, mentővel. Bárány Attila fekszik, a fájdalom nem múlik, megkatéterezik, majd megállapítják a szívinfarktust, végül megszüntetik az elzáródást. Röviden ennyi a történet, ami megváltoztatta beszélgetőpartnerünk, a válogatottal Világkupa-ezüstérmes, a Honvéddal Euroliga-győztes, hatszoros magyar bajnok center életét.
– Érzett halálfélelmet?
– Az elején nem gondoltam, hogy ennyire komoly lehet a baj, el voltam foglalva a csaknem elviselhetetlen fájdalommal. Gyorsan történtek a dolgok, sokkhatás nem ért, s miután elhárították a veszélyforrást, végképp megnyugodtam.
– Mikor vált világossá, hogy nem folytathatja a vízilabdázást?
– Az első héten szándékosan kerültem a témát, direkt nem kérdeztem meg az orvosokat, van-e esélyem folytatni. Nem akartam szembesülni azzal, hogy be kell fejeznem. Amikor eljött az ideje, egyöntetűen azt tanácsolták, hagyjak fel a versenyszerű sportolással.
– Azonnal beletörődött?
– Megtehettem volna, hogy mászkálok orvosról orvosra, amíg valaki talán azt mondja, kockáztassunk, volt már erre példa a történelemben. De nem tartottam ésszerűnek, meggyőzők voltak az orvosok érvei, megértettem, milyen veszélyekkel járna az esetleges folytatás.
– És ha mindez húszéves korában, pályafutása elején történik?
– Mostani döntésemet elég egyértelművé tette az is, hogy van két gyermekem. Huszonévesen még a vízilabda volt az első, de valószínűleg akkor is racionálisan végiggondoltam volna, mit kockáztatok. Biztosan százszor nehezebb lenne, de mai fejjel azt mondom, akkor is ugyanígy döntök.
– Semmi előjele nem volt a szívinfarktusnak? Hiszen édesapját is a szíve vitte el májusban.
– Igen, de az én esetem más jellegű, az infarktus érrendszeri betegség, neki pedig a szívbillentyűjével volt probléma. Ugyan emiatt én többször, magamtól is eljártam vizsgálatokra, de mindenhol negatív eredmény született. Utólag meg is mondták, hogy előtte egy hónappal sem tudták volna kimutatni a betegségemet, a konkrét okot se tudjuk, mitől alakult ki.
– Feldolgozta már a történteket?
– Az elején örültem, hogy egyáltalán élek, hiszen az orvosok azt mondták, rosszabbul is végződhetett volna. Nem kerültem padlóra, sok erőt adott a családomon kívül, hogy az eset után rengetegen kerestek. Olyanok is érdeklődtek, akiktől nem is vártam volna, a két csapat, ahol játszottam, az Eger és Honvéd el is búcsúztatott. Nem estem kétségbe, nem azzal foglalkozom, mi lehetett volna, hanem hogy miként tudom folytatni. Néha úgy érzem, sokan szinte elvárják, hogy mélyponton legyek, de nem vagyok ott. Bár lehet, hogy még nem ülepedett le bennem teljesen az ügy.
– Szerencsésnek tartja magát, amiért egyáltalán túlélte, vagy azt kérdezi: miért éppen én?
– Szerencsésnek, mert ha minden jól megy, így is teljes értékű életet élhetek. Élsport nélkül ugyan, de sikerült már ez sokaknak előttem. Ráadásul többször párhuzamba állítják az én esetemet más, közelmúltbeli sportolók halálával, és ilyenkor nem azt érzem, miért pont velem történt mindez, hanem hálát adok, hogy túléltem.
– Ötéves kihagyás után a nyáron újra bekerült a válogatott bő keretébe, és az Egernek ezúttal minden eddiginél nagyobb az esélye a bajnoki címre. Mennyire érzi kereknek hirtelen megszakadt pályafutását?
– A válogatottságról gyakorlatilag már lemondtam, nyáron mégis egy hónapot együtt lehettem a kerettel. Az Eb-re ugyan nem utaztam ki, de a pályafutásomat így is egy válogatott meccsel és egy azon elért góllal zártam le. Reálisan végiggondolva, Londonra már 34 éves lennék, nem valószínű, hogy hosszú távon számolt volna velem a kapitány. Mindent megtettem azért, hogy olimpiai bajnok legyek, de ebben a magyar mezőnyben nem sikerült bekerülnöm a legjobb tizenháromba.
– Mennyire konkrétak már a jövőt illető tervei?
– Jó lenne kapcsolatban maradni a vízilabdával, mert szívesen visszaadnám, amit kaptam, de semmiképpen sem szeretnék csak ebből élni. Három diplomám van, informatikusi, mérnöktanári és programtervező matematikusi, vannak lehetőségeim. Tervezgetek, de nem szeretném túlvállalni magam, az első három hónapban nem is szabad dolgoznom.
origo.hu
Orbán Viktor: Strasbourg, első nap - fotók
