Te szegény vagy, kisfiam, neked ingyen adom. Arcodon szenvedés, szádon koplalás, szemeden félelem, homlokodon a halál – mondja szelíd, szomorú hangon az öreg virágárusnő a sápadt, kék zakós fiatalembernek a rossz hírű Lídó kávéházban. A fiú átadja a rózsát a magányos, elhanyagolt Varga Veronikának. Ez a legerősebb pillanata a Nemzeti előadásának, elsősorban a virágárust játszó Törőcsik Mari félelmetes, ráolvasásszerűen kiejtett szavai miatt. A többiek jelenléte felejthető. Hozzátehetjük: amikor az emlékezetes tévéfilmben Törőcsik Mari játszotta Varga Veronikát, a jelenet is hiteles volt.
A magát görög diplomatának kiadó fiú szerepe a Jó estét nyár esetében mindent visz, győzelemre vagy bukásra ítélheti az előadást. Ezért lehetett nagy sikere Harsányi Gábornak, s vele együtt a tévéopusnak annak idején. Fehér Tibor főhősként képtelen a szuggesztivitásra, gesztusaiból, szavaiból, egész jelenlétéből egy kissé együgyű Viktor Edman alakja bontakozik ki, akit előbb gondolnánk gyenge idegzetű, linkóci ficsúrnak, mint havi 1400 forintot kereső, szalmazsákon alvó lakatosnak. Fehér Tiborban sajnos – nem a tehetségét, hanem a szerepre való hangoltságát kétségbe vonva – nagyítóval sem találni az eredeti Viktor végzetes talajvesztett magányát, az ehhez társuló, alkalmanként előtörő gonoszságot, méltóságot, tragikumot.
A zárójelenetből is mintha tudatosan metszette volna ki az emelkedettséget a rendező: közvetlenül a gyilkosság előtt a leendő áldozat, Karácsony Nagy Zsuzsanna (Tompos Kátya) a közönség nagy derültségére – mint egy Walt Disney-produkcióban – aktatáskával lecsapja a sarokba szorítottságában őszintén beszélő frusztrált, kissé gigerli lakatosfiút. A fejbe vert, majd alábukó hős beretvával a kezében tűnik fel ismét, és néhány széles suhintással végez az egyszerűség kedvéért itt hétköznapi ribancként bemutatott Zsuzsannával. A nézők derűs tekintettel követik a tragikus eseményeket, a véres ing látványára, a posztos rendőr feltűnésére sem fagy le arcukról a mosoly.
Rába Roland is a kisregényből született Fejes–Presser–Sztevanovity musicalt vitte színre, de megpróbálta ironikus keretbe helyezni a bornírt, tinglitangli dalszövegeket. Idézőjele a legtöbb helyen egyáltalán nem feltűnő, időnként a szakmányban gyártott rockoperák, vagy a hatvanas évek végi nosztalgiashow-k irányába mozdította el a darabot. Érdemesebb lett volna a hetvenes évek eleji tévéfilmet segítségül hívva megszabadulni a rendezéssel nem sok összefüggést mutató esztrádműsortól. A szereplők feltehetőleg a kellő instrukciók hiánya miatt, komolyabb jellembeli háttér nélküli papírmaséfigurák. Bizonyos pillanatokban mégis felül tudnak emelkedni az egyhangúságon: a Személyzetisként megszólaló Szarvas József pörgeti fel az előadást rövid időre, de érdemes említeni Hevér Gábor Szarvas hanghordozását utánzó megszólalását, vagy Hollósi Frigyes házmester alakítását.
(Fejes Endre–Presser Gábor– Sztevanovity Dusán: Jó estét nyár, jó estét szerelem!. Nemzeti Színház. Rendező: Rába Roland.)
origo.hu
Egy időre eláll az eső, de aztán rosszabbra fordul az idő
