Hamvadó cigarettavég

Főként vígjátékokból építkezett a második világháború előtti magyar mozgóképművészet. Kalmár László 1939-es filmje, a Zilahy Lajos bestselleréből készült Halálos tavasz a film noir műfajával hozott újat, s a végzet asszonyaként megjelenő Karády Katalinnal elsöprő sikert aratott. A Vígszínházban épphogy felfedezett színésznő 1943 nyaráig huszonkét filmet forgatott, rajongóiból szinte őrjöngésszerű lelkesedést tudott kiváltani. Pályája 1944 tavaszán megtört, a Gestapo letartóztatta Ujszászy István kémfőnökhöz fűződő viszonya miatt. A háború után egyre inkább kiszorult a művészeti életből, 1951 februárjában Bécsbe szökött. Tizenöt év Brazília, majd New York. Visszavonultságban, elfeledve. Mígnem Budapesten 1978 novemberében a Filmmúzeum műsorra tűzte a Halálos tavaszt.

Illúzió, emlékezet. Karády Katalin születési időpontjáról hosszú évekig csak találgatni lehetett. Castiglione Henrik és Székely Sándor 1942-es Filmlexikona 1910-re, a Színházi Kislexikon egy régi kiadása 1912-re datálja a díva születésnapját. Ahogy Kelecsényi László könyvében is olvasható, a keresztlevél tanúsága szerint Karády Kanczler Katalin Mária néven 1910. december 8-án, éppen száz éve született. A negyvenes évek nőideáljáról a héten több helyen is megemlékeznek. A Nefelejcs Békési Kulturális és Hagyományőrző Közhasznú Egyesület pénteken a Békési Galériában rendez emlékestet, ahol megidézik Karády filmjeit, Soós Enikő békési egyetemista, a Karády Alapítvány által rendezett énekverseny országos győztese pedig a leghíresebb slágereket énekli el. Szintén pénteken a budapesti Katona József Színházban Szalóki Ági és Kocsis Gergely eleveníti fel a legendás színésznő alakját A vágy muzsikál című Karády-feldolgozás-album dalaival. Ma este fél hattól Karády Katalin egykori lakóházánál, a budapesti Nyári Pál utca 9. szám alatti Bauhaus-házban a lakók tartanak megemlékezést. Megkoszorúzzák a művésznő emléktábláját, forralt boros beszélgetésre gyűlnek össze a ház előtti kis téren, este hattól pedig a közeli Apáczai Csere János Gimnáziumban vetítik le az Ópiumkeringő című filmet. A jubileum alkalmából a budapesti Örökmozgóban egész decemberben Karády-filmeket játszanak. (Makrai)

Kétszer jelent meg a nyolcvanas években Kelecsényi László filmtörténész Karády Katalinról írott művelődéstörténeti kisesszéje. A szigorú ítészt annak idején többször is megfenyegették műve miatt, amiért a búgó hangú Karády Katalint leginkább csak énekesként méltatja. A kötet most Karády 100 címmel a Noran Libro Kiadó gondozásában jelent meg kibővítve a bálványozott színésznő születésének centenáriumára.
– A könyv fülszövege szerint egykori önmagával vitatkozik az új kiadásban. Revideálta a nézeteit?
– Legszívesebben minden mondatot átírtam volna a könyvben. Az eltelt két évtized tanulságait is levontam, ez is a Karády 100 újdonsága. A koncepció a régi: ma is gyenge színésznőnek tartom Karády Katalint.
– Az is olvasható, hogy filmvásznon Karádyt hitelesebbnek tartja arisztokrataszerepben, mint vampként.
– Amikor történelmi maskarákba öltöztették, valószínűleg félt a szereptől, nem mert annyit mozogni, gesztikulálni. Ezekben a filmekben visszafogottabb volt, mint a kortárs témákban, amelyeknél elengedte magát. Olyan hamis pillanatai vannak, hogy rossz nézni. Nem voltak erőskezű rendezői, ő pedig nem tűrt befolyást, irányítást. A színészképzés idején is konok volt, alig pár leckét vett.
– Lehet, hogy a kritikus szemével Karády nem hiteles a végzet asszonyaként, mégis ezekkel a szerepekkel hódította meg a nézőket, maradt meg az emlékezetben. Mi lehet a titka?
– Amíg fel nem tűnt a Halálos tavaszban, ilyen, a férfiak fejét elcsavaró női figura nem volt a magyar filmekben. Voltak a törékeny leányalakok Perczel Zitától Tolnai Kláriig, akik nem váltottak ki olyan szexuális izgalmat a nézőtéren, mint Karády. Akárhogy ragozzuk: Karády árnyképes vetkőzési jelenete, lába a tükörben hihetetlen hatást váltott ki akkor a férfi nézőkből. Megfejthetetlen nőiessége ma is hat.
– Karády szegény lányból lett ünnepelt sztár, élettörténete megfelel a háború előtti sematikus filmek történeteinek. Ez miért nem érdekelte rajongóit?
– A nézőt akkor is az érdekelte, mit lát a vásznon, és hol lakik a színésznő, ahová szerelmes leveleket lehet küldeni. Akkoriban ott állt a filmipar mögött a bulvársajtó, hogy a színészek életének apró részleteit megossza a rajongókkal.
– A háború után Karády fokozatosan háttérbe szorult. Volt ennek politikai oka?
– Nem. Az igazolóbizottság szemében tiszta volt. Folytathatta volna a pályát, ám a polgári világ csillaga leáldozott. Bűnhődött úgy, hogy csak egy filmszerepet kapott, amelyben megbukott, de úgy is, hogy csak vidéki esztrádokban kapott lehetőséget. Volt olyan fellépése, ahol állítólag szervezetten kifütyülték. Kezdetben az Operettszínházban kapott szerepeket, ott Lehár, Kálmán Imre művei mellett a termelésről szóló szovjet művek nyertek egyre nagyobb teret. Karády traktoros lányként nevetséges lett volna.
– És minek tudható be a Karády-kultusz hetvenes évekbeli fellángolása? Addigra már megjelent néhány vamp a filmvásznon.
– Karády filmjeinek, lemezeinek dobozba zárásával egy generáció fiatalkorát tiltották be. A negyvenes évek fiataljait és Karádyt is rehabilitálták, kárpótolták azzal, hogy akkor valahol úgy döntöttek, ezek a művek nem veszélyesek és nem értéktelenek.
– Karády a mai huszonévesek körében is népszerű. Erre mi a magyarázat?
– Van egy tippem: nem a filmjei, hanem a dalai miatt, amelyekben van valami titokzatos varázs. A kortárs könnyűzene szövegvilágban, ritmusban is barbarizálódott, míg Karády zenéje visszahozza a romantikát, a kellemet. Vitathatatlan, hogy Karády Katalin a huszadik század tánczenéjének koronázatlan királynője. A rajongás ma is él, jellemző, hogy nemsokára Budán, a Lövőház utcában nyílik olyan kávéház és múzeum, ahol Karády személyes tárgyait is kiállítják.