Jókor, jó helyen

Most már biztos, hogy megromlik a kapcsolat Szilvásy György hajdani titokminiszter és a Nemzetbiztonsági Hivatal korábbi vezére, Laborc Sándor között. Előbbi csütörtökön, az UD Zrt. körüli lehallgatási botrány bírósági tárgyalásán kijelentette, ő csupán a Laborctól kapott „felkészítő iratból” tájékozódva hordta össze azt a sok sületlenséget a nyilvánosság előtt, amiért őt a cég feljelentette. Az egész amúgy szót sem érdemelne, valójában szimpla rövidhír a mai, kékfényessé lett politikai dagonyában, ahol immáron futószalagon dobják fel egymást a közelmúlt megtollasodott főszereplői.
Szilvásynál azonban érdemes megállni, személyében esszenciaként érhető tetten a fölkapaszkodott duhaj proletár, a szervilis bolsevik és a trükkös kaméleon. Egy ember, aki mindig jókor volt jó helyen. Egy ember, akinek neve két évtizede állandóan felbukkan: ügyesen kavar az Antall-kormány háza táján, a Horn-rezsim alatt kormányzati tényezővé lett, az első Orbán-kormány alatt elkeseredettségében beállt milliomosnak, majd elszegődött az időközben miniszterelnökké lett puccsista cimborájához. Szilvásy tán ma is szárnyalna, de elzavarták a hatalomból, most éppen dominókat borogatva járkál bíróságról bíróságra, míg egyszer ott nem fogják.