Kultúrmisszió

A két nagy kereskedelmi televíziós csatorna sztárjai – persze azon a tájon mindenki sztár – nagy lelkesedéssel veszik ki részüket az egészségügyi államtitkárság AIDS-ellenes kampányából. A legnézettebb csatornáknak fontos szerepük lehet a pusztító betegség elleni küzdelemben – mondja a kormányzati illetékes, s kijelentésének igazságtartalmával a legkekeckedőbb krakéler sem tud vitatkozni. Azt pedig nem illik szóba hozni, hogy a két jeles csatornának akaratlanul is mily hatalmas szerepe lehet az AIDS nevű ragály terjesztésében. Kevés olyan téma van társadalmunkban, amelyben mindenféle csoportok, érdekszövetségek, klikkek, hívők és hitetlenek, nemzetiek és internacionalisták, konzervatívok és liberálisok, jobb- és baloldaliak egyetértenek, s ezek közül az egyik – ha nem az egyetlen –, hogy a kereskedelmi tévék műsora nagyobbrészt nívótlan, igénytelen, primitív, de még ezen belül is gyakorta ízlésromboló, visszataszító, undort keltő. Véres erőszakot, öldöklést, kiontott beleket, csonkolt testrészeket, mocsokban fetrengő embereket s más, gyomorforgató jeleneteket nagy előszeretettel mutogatnak a maguk leplezetlen naturalizmusában (a valósághű ábrázolás mint művészi erény és oktatási eszköz), ám javukra szóljon, a szexuális aktusok részletes bemutatásával csak ritkán próbálják elbájolni a kukkoló hajlamú nagyérdeműt. Nem is kell, elég, ha rendszeresen propagálják a kicsapongás, a hűtlenség, a gyakori partnercsere (promiszkuitás), a különböző szexuális különcségek, elhajlások, aberrációk korszerű, személyiségformáló szerepét, sokkoló képek nélkül is kifejtik lélekmérgező, testet nyomorító hatásukat.
Ám ne legyünk igazságtalanok. A kereskedelmi csatornák (ideértve a két nagy mellett a többit is), nemcsak a világ szemetét zúdítják ránk, olykor értéket is próbálnak közvetíteni. Igaz, a pozitívumok sora ezzel véget is ért, mert ez az értékközvetítés nem nagyon megy nekik, sőt az esetek többségében a szándék tisztességét is kétségbe kell vonnunk. A nézettebb csatornák közé tartozó Viasat3 gyakran ad nézhető, megtekintésre érdemes filmeket. Jobb lenne, ha nem tenné. A múltkor vettem a fáradságot, s stopperrel a kezemben adtam át magam a különös műélvezetnek.
A film 22.30-kor kezdődött, s teljes 28 percen keresztül lekötötte figyelmemet. 22.58-kor kaptuk az első reklámblokkot, ami 12 percen át, 23.10-ig tartott. Folytatódott a film, egészen 23.25-ig, amikor megint 12 percnyi reklámmal kedveskedtek nekünk. 23.37-től tovább élvezhettük a filmet, persze nem sokáig, mert 23.55-kor újabb reklám-összeállítás szakította meg. Ez már csak tíz percig tartott, így összesítve 67 perc közvetítési idő alatt 34 perc volt a reklám és egy perccel kevesebb a film. A következő egy órában ismét három reklámblokkot játszottak, de már csak 15 perc összidőben, ám így is idegesítő volt. Ilyen módon nem lehet értéket közvetíteni, így a jelentős, művészi alkotásokat is kereskedelmi mocsokká degradálják. Ráadásul nincs is annyi hirdetési megrendelésük, egy-egy blokkban ugyanazt a kisfilmet háromszor-négyszer is lejátsszák. Szerencsére az AIDS-ellenes kampányban ez a csatorna nem vesz részt, mert ilyen hozzáállással hamarosan az ország fele fertőzött lesz.