Hóman Bálint rehabilitációját még Kosáry Domokos, az MTA egykori elnöke indította el a kilencvenes évek elején, a kezdeményezés azonban – a sok ellenző miatt – kudarcba fulladt. Hómant 1946-ban „háborús bűnösként” életfogytig tartó fegyházra ítélték, előbb a gyűjtőfogházban, majd 1949-től Vácott raboskodott, 1951-ben halt meg a börtönben. Sokak szerint téves az a felfogás, amely szerint Hóman történészi tudományos tevékenységét összemossák politikai munkásságával. Ezért nemcsak Hóman rehabilitációja a fontos, hanem az ellene hozott 1946-os népbírósági ítélet megsemmisítése is.
Ezt főként annak a székesfehérvári levéltári konferenciának az előadói és szervezői szorgalmazzák, amelyet a múlt héten rendeztek Hóman Bálint munkásságáról Történelmi átértékelés címmel, a tudós és neves kultúrpolitikus születésének 125. évfordulója tiszteletére. A konferencia – amelynek előadója volt többek között Romsics Ignác egyetemi tanár, Tőkéczki László tanszékvezető egyetemi docens, Pritz Pál egyetemi magántanár, Dénes Iván Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár – levelet fogalmazott meg Pálinkás Józsefnek, amelyben Hóman rehabilitációját kérik. Információnk szerint az Akadémia elnöke még nem kapta meg e levelet, de lapunknak azt nyilatkozta, hogy támogatja a folyamat elindítását. Pálinkás szerint alapos vitát követően kell eldönteni, hogy Hóman Bálint politikai tevékenysége milyen tartalommal bírt, ez azonban nem feltétlenül a tudományos élet képviselőinek a dolga.
A konferencia résztvevői nemcsak Hóman Bálint tudományos tevékenységét tartják jelentősnek és kiemelkedőnek, hanem kultuszminiszteri munkáját is, sőt az 1932-től 1945-ig tartó országgyűlési képviselőségét is, amikor Székesfehérvár küldötteként ült a parlamentben. Sokan azonban német orientációjú viselkedéssel, antiszemitizmussal, nyilas lelkülettel vádolják őt, ezért késik mindmáig a rehabilitációja.
origo.hu
Az egész internet Magyar Péteren nevet - mutatjuk a legjobb mémeket!
