Retro

Igazi nosztalgikus hangvételű sajtótájékoztatóval örvendeztettek meg minket a szocialisták a nyugdíjszámla-vezetés átalakítása kapcsán. A régi hagyományokhoz visszanyúlva volt benne egy kis osztályharc (az MSZP-re ezen a fronton minden munkavállaló számíthat!), „a gazdasági és a politikai burzsoázia” elnyomó ereje, „a dolgozók kizsákmányolása”, sőt, még „a rabszolgaság bevezetése” is (reméljük, csak átvitt értelemben). Az ifjabbak már nem emlékezhetnek erre a bűvös-kötelező szókészletre, de számunkra a már-már elveszettnek hitt fiatalságunkat hozta vissza. Köszönet mindezért Török Zsoltnak, aki ismét brillírozott nyugdíjügyben – pár száz fős tüntetőtábora előtt.
Nos, mint megtudtuk, az Országgyűlés döntése nyomán hárommillió-hatszázezer munkavállaló „kisemmizésére került sor”, de ez már úgyis mindegy, mert őket, mármint az összes alkalmazottat, „a melósokat” már korábban „kifosztották”. Nem mással, mint a komisz módon bevezetett adócsökkentéssel és a családi kedvezmények kibővítésével. Az adókulcsok mérséklésével – a szocialisták számításai szerint – a dolgozók 80 (!) százaléka roszszabbul jár, a tőlük ellopott pénzt pedig Kövér László, Semjén Zsolt, Navracsics Tibor és Orbán Viktor teszi zsebre. A közérthetőség kedvéért Török Zsolt fényképes illusztrációt is alkalmazott, nehogy véletlenül félreérthető legyen, a dolgozó nép kirablásából származó zsákmányon miként osztoznak majd a nagyurak.
De ez még nem minden. A „pórul járt” munkásosztályt – mint azt megtudhattuk – még ennél is komolyabb veszély fenyegeti: a burzsoázia ugyanis „a létére tör”, egyre hatékonyabban kizsákmányolja, végül egyenesen „a rabszolgasorba taszítja”. Nem csoda, hogy az elkeseredett, kisemmizett munkavállalónak nem marad más hátra, mint a polgári engedetlenség, ettől azonban óva int az MSZP. Csak azt tudnánk feledni, hogy akkor miért hozakodott elő Török Zsolt „az 1900-as évek elején történt véres csütörtökkel”, amelynek „módszereihez folyamodik a Fidesz-kormány”. Tudjuk, hogy az MSZP szóvivőjének – a korábbi honlapján feltüntetett „diplomája” ellenére – sajnos nem sikerült abszolválnia az egri tanárképző főiskolát, az általa szóba hozott sajnálatos esemény azonban érettségi alapanyag.
Hálából a visszahozott nosztalgiaélményért, emlékeztetjük Török Zsoltot, hogy nem volt „véres csütörtök” az 1900-as évek elején, az ’56-os forradalom idején viszont igen. Amennyiben viszont az 1912-es májusi „vérvörös csütörtökre”, vagyis a Tisza-kormány elleni tüntetésre gondolt, amelynek halálos áldozatai és több száz sérültje volt, akkor ezzel a történelmi párhuzammal kérkedni finoman szólva is ostobaság. Lehet a népeket nyugdíj-Einstanddal hülyíteni, kifosztásról meséket költeni, a szánalmas kiflipoénnal előhozakodni, ez csak azt mutatja, hogy komoly gazdasági kérdésekben egyetlen észérv sem maradt az MSZP retorikájában.
Tegnap a parlament egy olyan törvényről szavazott, amely a nyugdíjbefizetések elszámolásának kérdését úgy rendezi, ahogy azt az unió kilenc tagállama – élükön Lengyelországgal és hazánkkal – kérte, már idén augusztusban. A múlt heti uniós pénzügyminiszteri találkozón pedig sikerült közösen elérni, hogy jövőre az EU statisztikai hivatala valóban figyelembe vehesse a nyugdíjreform költségeit. Hazánkat éppen ezért nem is éri visszamenőleges hatályú hátrány amiatt, hogy az átalakítást már hamarabb megkezdte. Mindez különösen fontos, mert jövőre Magyarországra, majd Lengyelországra vár az unió soros elnöki tisztségének betöltése, és mi ismét a lengyelekkel evezünk egy hajóban.
Török Zsolt pedig még a Nyakó István-i mélységeket is alulmúlta.