Vérlázadás

Lázad a Magyar Demokratikus Charta vére. Nem is tehet mást szegény, drága, jó vér, hiszen folyton lázítja a Fidesz. S a Fidesz, ha kormányozni nem is, vért lázítani, azt nagyon tud. Mert mit művelt most, legutóbb is?! Nem elég, hogy megválasztotta legfőbb ügyésznek kipróbált emberét – aki nem más, mint Polt Péter –, mindjárt elindította a bosszúpereket is politikai ellenfeleivel szemben. Ha jól értjük a hivatásos literátorokból álló szóvivői testület megfogalmazását, akkor a pereket maga a Fidesz indította el, Poltra igazából nem is volt szükség hozzá, sőt semmiféle főügyészre sem. Nem is értjük, miért erőltették, hogy kipróbált emberük kerüljön erre a posztra, s egyébként is, miért vártak a kinevezéséig? Ha már úgyis mindenféle szörnyűséget tesznek, de a charta éles eszén úgysem tudnak túljárni, olcsóbb és gyorsabb eljárás lenne, ha a látszatra sem ügyelnének, ráadásul a charta vérét is még jobban fel-(össze)lázíthatnák. Persze, valószínűbb, hogy a chartások úgy gondolják, egyértelmű oksági összefüggés van a legfőbb ügyész személye és a „boszszúperek” megindulása között, csak éppen vérlázított állapotban nehéz ezt tisztán kifejezni. Hiszen Polt Péter korábbi legfőbb ügyészi ténykedése úgy maradt meg a charta emlékezetében, mint az igazságszolgáltatás átmeneti felfüggesztése, amikor kegyetlenül üldözték a haladó embereket, a reakciósok viszont büntetlenül garázdálkodhattak. Kár, hogy soha, egyetlen valóságos példával nem támasztották még alá Polt legfőbb ügyészi elfogultságát, részrehajlását, politikai egyoldalúságát. Ahogy az általa vezetett ügyészség nem ültette a vádlottak padjára Medgyessyt vagy Gyurcsányt sem, pedig roppant népszerű intézkedés lett volna.
Ám lássuk, kik a „bosszúperek” elszenvedői, akik miatt a charta szóvivőinek vérlázadása keletkezett. Vádat emeltek Dávid Ibolya, Herényi Károly, Szilvásy György és Tóth Károly MDF-es, illetve MSZP-s politikusok ellen az UD-ügyben, s Keller László egykori közpénzügyi államtitkár ellen több, más jellegű gyanú alapján. Mivel ítélet még nem született, sem a vádlottakat, sem a vádat nem kívánjuk minősíteni, de a chartának azon feltételezésére, hogy csak azért vonták eljárás alá őket, „mert az elmúlt években megpróbáltak szembeszegülni a Fidesz hatalomért folytatott gátlástalan harcával”, az a válaszunk, hogy az a tipikus politikai projekció (a saját benső tartalmak kivetítése másokra) kategóriájába tartozik. Azt írják a chartások, hogy ha a hatalom koncepciós eljárásokat machinál, az olyan egyirányú útra tereli a társadalmat, amelyről nincs visszatérés a demokráciához. Ez igaz. Élő és nyilvánvaló példa rá Keller László tevékenysége, de az UD Zrt. tönkretétele is egy koncipált akciósorozat keretében történt, s új választás kellett ahhoz, hogy az ország visszaléphessen a demokrácia útjára. Ahogy az is igaz, hogy az ilyen eljárásoknak bárki áldozatul eshet, még maguk a koncepciós eljárások kiagyalói is. Bizony, ki tudhatná ezt jobban, mint Bauer szóvivő, aki első kézből, családilag beleszocializálódott a témába, de Debreczeni Józsefnek, Márton Lászlónak s a csapat ’56-osokat képviselő tagjának, Vitányi Ivánnak is lehetnek ez irányú tapasztalatai.
Olykor valóban vérlázító, hogy kik és milyen ürüggyel ágálnak a kormány és a parlamenti többség bármiféle megnyilvánulása ellen.