Világzene kicsit másképp

A népzene-világzene két legnépszerűbb fiatal együttese idén ünnepli 15. születésnapját. A Kerekes holnap az A38-on, a Söndörgő kedden a MűPában ünnepel.

Vakulya Eszter
2010. 12. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sok a közös a Kerekes Band és a Söndörgő múltjában. Nemcsak az, hogy a táncházmozgalom második generációja, az, amelyik már beleszületett a városi hagyományőrzés, gyűjtés fortélyaiba, s nemcsak az, hogy mindkét együttes tagjai nem felületes módon találkoztak a népzenével, nem órák vagy napok, hanem szinte egy teljes eddigi élet áll tudásuk mögött.
A Söndörgőnek ez teljesen természetes módon adatott meg, mondhatnánk, apáról fiúra szállva a szintén kiváló együttes, a táncházmozgalom egyik nagy délszláv úttörője, a Vujicsics révén, akik egyébként a keddi ünnepi koncerten is felmennek a színpadra egy kis közös zenélésre. Természetesen az elmúlt másfél évtized emlékezetes közös produkcióinak résztvevői és a népzene-világzene ismert képviselői is jelen lesznek, mint például Ferus Mustafov, Sebestyén Márta, Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Versendi Kovács József, Vizeli Balázs vagy Tompos Kátya.
A Söndörgőben az az egészen kivételes, hogy a népzene és a világzene nem válik külön ellenséges dogmákká, természetes módon folyik a muzsika, magával ragadó energiával, bámulatos kreativitással és hatalmas mesterségbeli tudással a háttérben. S talán éppen ezek azok pontok, amelyekben ikertestvérük a Kerekes Band. A hasonló korú fiatalokból álló csapat, bár autentikus népzenével kezdte, amikor azt már magas fokon művelte, a funkyval keverve egészen új stílust hozott létre, amit neveznek etnofunknak és csángó boogie-nak egyaránt. Náluk az a különleges, hogy a népzene és a rock and roll megtalálja a közös nevezőt, az átjárót a műfajok között. Nem sablonosak, nem alkalmaznak bevált kliséket, megoldásokat, náluk minden egyedi. Beleértve a betyárkalapot, a sajátos dizájnt, amely éppen olyan természetességgel illeszkedik a zenéjükhöz, mint Jimi Hendrixhez a hatlyukú pásztorfurulya. Ehhez azért, valljuk be, nem kis virtuozitás és hangszertudás szükséges.
Ez a két zenekar tehát megtalálta a saját útját az úgynevezett világzene felé, amelynek minden egyes esetben az autentikus népzene alapos ismerete a kiindulópontja, és ők ezt nem is akarták megspórolni. Tizenöt év egy harmincasnak nagy idő, egy életúthoz számítva viszont csak az első állomás. Ez pedig biztató az igencsak hullámzó minőségű, hazai világzenei palettát elnézve, hiszen még legalább kétszer tizenöt éven át gazdagíthatják ők a magyar zenei életet, számos követőt találva, és rávezetve a fiatalokat arra, hogy a Kárpát-medencei népzene – akár magyar, akár délszláv – igenis lehet modern, lehet aktuális és valóban lehet szórakoztató.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.