Rend, Jobbik, cigányok

Növeli, ki elfedi a bajt – idézzük okkal, ok nélkül. A Jobbik minden jel szerint árnyékra vetődő hejőszalontai akciójával valami egészen mást tett: részben maga gerjesztett problémát a jobb sorsra érdemes, az effajta közfigyelmet alighanem a pokolba kívánó településen. A radikális párt közepes létszámú frakcióját némi leegyszerűsítéssel a „cigánybűnözés” és „cigányterror” szavak mantrázásával érte el. Az elmúlt évtizedek politikai elitjének bűnös mulasztásai, a véleménydeformáló értelmiség hamis beszéde szükségképpen hívták életre, hizlalták fel a nagy lehetőséget kihasználó friss erőt. Ám a parlamenti szerep, a Fidesz–KDNP kétharmadával elveszett zsarolási lehetőség és a kormány számos intézkedése elszívta a levegőt a Jobbik elől. A párt hónapok óta jórészt csak vergődik, és a kormánytábor törvényszerű apadásából az MSZP-hez hasonlóan nem tudott profitálni. Ráadásul a radikálisoknál menetrendszerűen jelentkező belső harcokat sem lehet már eltitkolni. Az elszámoltatást lehet sürgetni, a kormány gazdaságiválság-kezelését érdemes bírálni, de mindez valahogy nem jön át, az alkotmányozásnál pedig csak a puha elutasítás jöhet szóba, a balliberális bojkotthoz a Jobbik nem csatlakozhat.
Egyéb ötlet híján marad a korábban bevált recept: a „cigánykérdés” napirenden tartása, tekintet nélkül a következményekre. Hejőszalonta leleplezte, hogy Vona Gáborékat a hideg, cinikus számítás, nem a közbiztonság miatti aggodalom mozgatja; kényszeresen keresik az etnikai konfliktust, a figyelem felkeltése érdekében akár maguk is készek olajat önteni a tűzre. Sajátos módon kerül így harapófogóba a kormány: a Jobbik azt igyekszik demonstrálni, hogy az állam továbbra is képtelen fellépni a bűnözéssel szemben, a jogvédők egy része viszont a különféle gárdák masírozását írja a Fidesz számlájára. És utóbbitól csak egy lépés az országkép rombolásának újabb állomása: a nemzetközi sajtó beszámolója az etnikai konfliktusoktól sújtott falvakról, az előítéletes magyarokról, adott esetben összemosva az ellenzéki radikális és a kormányzó mérsékelt jobboldalt. Nincs új a nap alatt.
Mielőtt azt hinnénk, hogy csupán gátlástalan, különféle módon szélsőséges erők játszanak itt az országgal, érdemes a kormány másra át nem hárítható, roppant felelősségére is felhívni a figyelmet. Az MSZP nemcsak gazdasági, hanem bizonyos területeken közbiztonsági vészhelyzetet is örökül hagyott. Olyat, amit nem lehet két hét alatt, két pofonnal vagy három csapással megoldani. Nem elég azt mondani, hogy ragaszkodunk az állam erőszak-monopóliumához, szívós munkával vasöklű, tekintélyes rendőrséget kell felépíteni, a múlt konfliktusait és előítéleteit meghaladva, az állományt feltöltve. A rendőrségnek legyen visszatartó ereje, ne csak a törvénynek! Helyes, de az államot kötelezettségei alól nem mentesítő törekvés az önvédelem jogának alkotmányba foglalása, a büntetőpolitika átgondolt szigorítása, és az új alaptörvénynek az igazságszolgáltatás anomáliáit is orvosolnia kellene. Toplistás közhely, hogy a szociális helyzet javulása, a gazdaság megerősödése az igazi gyógyír a megrendült közbiztonságra, csakhogy a rendet addig is fenn kell valahogy tartani. Elegünk van abból, hogy a törvény előtti egyenlőség a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tyúktolvaj és a milliárdos „politikusbűnöző” is megússza!
A roma önkormányzat új vezetésének el kell felejtenie a sérelmi politizálást, amit rossz tapasztalatai miatt provokációnak érez és elutasít a társadalom jelentős része. Polgárháborús veszélyről túlzás beszélni, ám a cigánygyilkosságok és a romák körében jelen lévő magyarellenes indulatok bírósági ítéletekkel is igazolt ténye jelzik a helyzet súlyosságát. A bajt nevén kell nevezni, és el kell hárítani. Hosszú küzdelem lesz. Különösen, hogy nem mindenki érdekelt a sikerben.