Duma, Dumi

Nem értem Varga Dénest. Úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett kisgyerek. A Vasasra haragszik, amiért a Primorje Rijeka nem jutott be a négyes döntőbe a vízilabda Euroligában. A félreértések elkerülése végett: Varga Dénes, pólósberkekben „Dumi”, bátyjával, Dániellel együtt a fiumeiek játékosa. Hogy egészen őszinte legyek, ez az első dolog, amit nem értek.
Adva van a magyar vízilabda, amely a hazai alaptézis szerint a legjobb a világon. A kilenc olimpiai aranyérem – ebből három a legutóbbi három játékokon – önmagáért beszél. Tehát mi vagyunk a legjobbak, de nem a leggazdagabbak – bár a mindenkori magyar pólós aligha panaszkodhat arra, hogy ne lenne megbecsülve. A gazdagok szeretik magukhoz csábítani a legjobbakat. Így kerültek már Faragóék is Olaszországba, s a mai napig népes magyar légió – elegendő a Recco Benedek, Kásás, Madaras trióját említeni – öregbíti a magyar póló hírnevét Itáliában. Abba már nehezebb beletörődni, hogy időközben a horvátok is gazdagabbak lettek nálunk; abból, hogy a Varga fivérek a nyáron a Vasasból a Primorjéhoz igazoltak, legalábbis erre következtethetünk. Igen ám, Boskovic viszont, aki világbajnok, túlzás nélkül a földkerekség egyik legjobb centere, éppen Dubrovnikból igazolt a piros-kékekhez. Mi több, honfitársa, Kunac pedig a Fradit erősíti. Megnyugtató, hogy ha a pólót tekintjük zsinórmértéknek, a horvátok mégsem gazdagabbak nálunk. Nehéz lenne megmondani, milyen érdekek mozdulnak meg olyankor, amikor két ősvasasos Horvátországba igazol, ahonnan éppen egy horvát érkezik. Erre mondhatnánk, lám, ilyen a sokszínű Európa. Ám ez a sokszínűség olykor csuda konfliktusokat tud szülni. Amíg a Vasas csupa magyar, a Primorje pedig csupa horvát játékosból állt, addig egyszerű volt a szurkolók dolga mindkét oldalon: a magyarok a Vasasnak, a horvátok pedig a Primorjénak szurkoltak. Megkockáztatom: még a Honvéd-, Eger-, Ferencváros-drukkerek is jobban örültek a piros-kékek sikerének.
A sokszínűség óhatatlanul kuszaságot is hoz magával. Varga Dénes most például arra utal, hogy a szerdai meccsen a Komjádi uszodában a Vasasnak őmiattuk ki kellett volna kapnia a fiumei gárdától. Merthogy a Vasas a döntetlennel sem ment volna semmire, ha viszont a Primorje nyer, akkor bejut a négyes döntőbe. Szó szerinti idézetben: „Nekünk minden lehetett volna, nekik így is semmi.” A félreértések elkerülése végett: a „nekünk” ez esetben természetesen a Primorje. Erősen töprengtem a dolgon, de nem tudtam rájönni, hogy nekünk, azaz „nekik” miért is lenne jó, ha a horvátok bejutnak a Final Fourba. Mint ahogy egyébként be is jutottak, csak éppen nem a fiumeiek, hanem a zágrábiak. Ami nekem egyre megy.
Sokkal jobban bánt, hogy a magyar klubcsapatok soha nem látott kudarcsorozatot produkáltak az első számú európai porondon. Az első csoportkörben az Eger hat vereséggel, a Szeged két döntetlennel és négy vereséggel zuhant ki, s ne ámítsuk magunkat, a Vasas is csak a Szeged előzékenységének köszönhetően vergődött tovább. Hogy aztán a második körben öt kijózanító vereség után végre fogjon egy döntetlent. Ami a szakmai önbecsülésen túl erkölcsi megbecsülést is jelent – mindenekelőtt Zágrábban, s szerte a sokszínű Európában.
Varga Dénesnek eddig mindent könnyen mért a sors. Már huszonegy évesen olimpiai bajnok lett, ami még a sportág magyar tehetségei körében sem általános. Mint ilyen, a kudarcot nyilván nehezebben dolgozza fel a társainál. Tehetetlen dühében olyan zöldségeket is locsogott, miszerint hat évig – így, ezekkel a szavakkal – szolgálta a Vasast, s nehéz lesz megbocsátania ezt a meccset. Ezzel szemben az a helyzet, hogy egyelőre ő lehet hálás volt klubjának. Ha kicsit komolyodik, belátja, hogy butaságokat beszél – írtam ezt pénteken. S magam sem hittem volna, hogy ehhez elegendő egyetlen nap, hiszen szombaton Varga Dénes bocsánatot kért meggondolatlan szavaiért.
Ezzel el is intézhetnénk a dolgot, de van még egy bökkenő. A labdarúgásban, sőt a többi csapatsportágban is ma már elképzelhetetlen az a fajta összekacsintás, amire Dumi céloz. Tegyük fel, az ősszel úgy kerül sor a Debrecen–PSV Eindhoven meccsre az Európa-ligában, hogy a DVSC-nek már semmi sem, a PSV-nek viszont a továbbjutás múlik rajta. Kizárt, hogy Dzsudzsák Balázs akár csak egy szóval is zokon vehetné, ha a debreceniek a győzelemért hajtva lépnek pályára. Pedig elkényeztetettség dolgában versenyre kelhetne Varga Dénessel.
Jól tudom, még ha belülről nem is ismerem, különös világ az uszodák világa. Amelyhez az átengedett meccsek eszerint ma is hozzátartoznak. Ám a profi sportba ez nem fér bele. Ötszáz szurkoló látogatott ki a Komiba a Vasas–Primorje mérkőzésre. A sportág legfontosabb „szponzorai”. A játékosok egymást becsaphatják, őket azonban nem. Mert a következő találkozón már csak négyszázan lesznek. S ha elfogynak a nézők, nem lesz Vasas sem, a Primorjéra pedig a kutya sem lesz kíváncsi. Pedig a tizedik, avagy negyedik – Varga Dénesnek a második – olimpiai aranyat minél többen szeretnénk ünnepelni.