Még maradnak, lubickolnak

Hiába foglalták el rövid kézitusa után 2009. október ötödike hajnalán Tettye-kommandósok a Pécsi Vízművek Zrt. székházát, a rajtaütés ellenére a város lakói máig nem tudják, hogy akkor most pécsi fennhatóságú víz folyik-e a csapból, vagy még mindig a francia. Kacifántos ügy. Két esztendeje, amikor a megyeszékhely elöljárói a roham mellett döntöttek (szép szóval nem ment), vagyis hogy felbontják a Suez Environnement S. A.-val még 1995-ben kötött víziközmű-szerződést, s megvásárolják a francia tulajdonban lévő tulajdonrészt, egyszerűnek tűnt minden. Csak később derült ki, nem az. Az attak után még nekik állt feljebb, sápítoztak, szaladtak fűhöz-fához, majd birtokháborítás címén feljelentették a Tettyét – ráadásul saját melósaiknak sem fizették ki az őket megillető havi bért. (Jellemzi a helyzetet, hogy jelenleg 323 munkavállaló perli a céget; ítélet viszont – ez is jellemző – még nincs.) A PV Zrt. elöljárói – stílszerűen – élnek, mint hal a vízben, jóllehet már a megyei cégbíróság is beígérte, hogy az egész gyülekezetet törli a nyilvántartásból. Bejáratott demokráciákban egy efféle pancsoló brigád már rég a sitten vakarózna, már ha egyáltalán vízre szállhattak volna annak idején. Nálunk azonban ezen a fronton is speciális a helyzet, a mi spontán privatizátoraink ravasz legények voltak, MSZMP-ben, KISZ-ben gyerekeskedtek, ki urambátyám volt, ki szesztestvér. Mi meg francia nevelést kaptunk…