Bíztunk benne, hogy a Sturm Graz elrontotta a formaidőzítést, a vihar ugyanis két órával a kezdés előtt érkezett meg nyugat felől Székesfehérvárra, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozott is tova, kelet felé. A meccs előtt, a vihar alatti csendben a rendőrök már javában dolgoztak. Ellepték a Sóstói Stadion környékét, az autópálya felől oda vezető forgalmat kétfelé osztották, külön válogatva a magyar és az osztrák autókat. A felfokozott biztonsági intézkedéseket az indokolta, hogy három éve, az Intertotó-kupába a Honvéd vendégeként alaposan helyben- hagyták a hozzánk látogató grazi szurkolókat, amit a sógorok lélekben a mai napig nem hevertek ki.
A zivatar nem tántorította el a hazai híveket, akik szép számban gyülekeztek a Videoton első hazai Bajnokok Ligája-mérkőzésére, kilencezer volt a nézőszám. Az általános vélekedés szerint az eső a támadni szándékozó csapatnak nem kedvez, de legalább a gyep minőségét tekintve a magyar bajnok már felzárkózott az európai színvonalhoz: tavaly alácsövezték a pályát.
A Vidi más szempontból is történelmi tettre készült, magyar együttes még sohasem fordított kétgólos hátrányból a BL-ben és a BEK-ben. Támadni kellett tehát, ám kisebb meglepetésre Paolo Sousa, a fehérváriak mestere Andre Alves személyében csak egy vérbeli csatárt jelölt a kezdőtizenegybe. A lelkesedés, a jó játék persze nem a csatárok számától függ. A közönség is igyekezett tüzelni a kedvenceket, „Ellenállunk a labancnak” feliratú drapéria fölött II. Rákóczi Ferenc hatalmas képmását feszítették ki a kezdéskor. Ugyanekkor az eredményjelzőn németül is köszöntötték a vendégeket…
A Videoton irányította a játékot, ám az első nagy helyzet a graziak előtt adódott. A 15. percben Szabics kiváló labdát kapott, talán maga is meglepődött azon, hogy szerelési kísérlet helyett Horváth magára hagyta, s csúnyán fölé bombázott.
A 25. percig lényegében eseménytelenül pergett az idő, akkor viszont őrül hét perc következett. Kezdődött azzal, hogy Mitrovics szöglete után Pürcher elcsúszott a saját 16-osán belül, s kézzel ért a labdába, a macedón Stavrev azonban nem fütyült. A 27. percben megszerezte a vezetést a Videoton. Gosztonyi remekül ugratta ki Eleket középen, aki a 11-es pontról a bal alsóba passzolt. Rögtön a középkezdés után a Sturm egyenlített: Wolf lódult meg a jobb szélen, a partjelző lest jelzett, Stavrev azonban – ismerjük be, helyesen – felülbírálta. Reklamálás helyett a hazaiaknak a labdát kellett volna követniük, mert Hölzl háborítatlanul bombázott a léc alá. Négy perc múlva újra a Vidi került előnybe. Szintén középen ezúttal Horváth Sándort indította, s ő sem hibázott, pazar átvétel után laposan a hálóba helyezett (2-1).
S érdemben ezzel még messze nem ért véget az első félidő. A 37. percben ismét egyenlített a vendéggárda. Szöglet után Feldhofer fejelhetett üresen, Tujvel védett, de Feldhofer a kipattanóból ismételhetett. Ezzel minden el is mondtunk a fehérvári védelemről. Akkor úgy hittük, ezzel vége a dalnak, hiszen a továbbjutáshoz három gólt kellett volna rúgni a Vidinek, ám közvetlenül az első félidő lefújása előtt szabadrúgás után Lipták közelről a hálóba pöckölte a labdát (3-2), így maradt némi esély. Az áhított három rúgott gólt már szünetig sikerült elérni, ám kettő kapott is csúfította a statisztikát.
Az elsőhöz képest a második félidő szinte unalmasan telt el. A magyar bajnok próbálkozott becsülettel, de az idővel párhuzamosan az erő is egyre fogyott. A lehetőségek így is megvoltak, sorrendben Sándor, Nikolics, majd Walter durrantott mellé ziccerben.
Így maradt a 3-2, ami kevés, kiesett a Videoton. Kár érte, mert a Sturm Graz messze nem volt felülmúlhatatlan. Csakúgy, mint Klagenfurtban, a Vidi tegnap is magát verte meg.
origo.hu
Brüsszel vs. Magyarország: már több mint 40 ezren követelik Magyar Péterék távozását
