Európa – befektetés a szolidaritásba

Július elsején Lengyelország először vette át az Európai Unió elnökségét. 2011 közepén egyszerre áldásnak és átoknak tűnik megörökölni ezt a feladatot. Az „EU-sikertörténet” kifejezésre 600 találatot kapunk a Google News-on, míg az „EU-válságra” 14 ezret.
Mi romlott el? Egyesek azzal a kemény, hangos válasszal szolgálnak, hogy „Túl sok Európa!”. Az európai uniós struktúrákról és eljárásokról azt tartják, hogy több gondot okoznak, mint ahányat megoldanak: túlbonyolított intézményekkel, túlzottan ambiciózus integrációval (mindenekelőtt az eurózónával) és a döntéshozatal túlzott központosításával. Egy meglehetősen új keletű és riasztó bizalmi hanyatlást látunk annak az európai szolidaritásnak a szívében, amely a második világháború óta fejlődött ki.
Nem választhatjuk meg a problémákat, amelyekkel az élet szembesít bennünket. Mi azt dönthetjük el, hogyan kezeljük őket. Márpedig Lengyelország számára az európai integráció nem válság, hanem ösztönzés.
Huszonkét évvel ezelőtt, amikor a kommunizmus véget ért, Lengyelország GDP-je 12 százalékkal visszaesett. Az infláció kezelhetetlenné vált. Kulcsfontosságú exportpiacok tűntek el. Az alapoktól kezdve kellett modern demokráciát és gyarapodó piacgazdaságot építenünk úgy, hogy közben kiszabadítottuk magunkat a Varsói Szerződés kötelékeiből.
Óriási erőfeszítésekkel – és európai partnereink nagyvonalú segítségével – sikerült elérnünk a célunkat. Lengyelország gazdasága évente 4 százalékkal növekszik. Ma már Európa hatodik legnagyobb gazdasága vagyunk, és a világ húsz legnagyobb gazdaságainak egyike. Lengyelország az egyetlen EU-tag, amely fenntartotta a növekedést a közelmúlt gazdasági viharai közepette.
Nem meglepő, hogy az Eurobarométer szerint a lengyelek szilárdan bíznak az Európai Unióban. Sikereink nem lettek volna lehetségesek az intézményi stabilitásért és szolidaritásért tett közös erőfeszítések nélkül.
Nem elég optimistának lenni. Realistának is kell lennünk. Az Európai Unió fájdalmas döntésekkel szembesül az előttünk álló hónapokban és években. Lengyelország nem fogadja el, hogy a válasz a kevesebb szolidaritásban, vagy a kevesebb integrációban rejlik. Ez a dezintegráció biztos útja, amellyel mindannyian rosszabbul járnánk, új megosztottságok közepette. Lengyelország még nem tagja az eurózónának, de stratégiai szándékunk a csatlakozás, amikor a feltételek erre megfelelők lesznek. Az euróra fontos nemzeti érdekként tekintünk, és az elnökség során elvégezzük a ránk háruló feladatokat, hogy jó döntések szülessenek.
Európa túl sok jogszabályát és előírását tervezték más időkre. Az okosabb integráció ügyét fogjuk támogatni, hogy felszabadítsuk a közös piac lehetőségeit és Európát versenyképessé tegyük.
Több mint 250 millió uniós polgár használja az internetes szupersztrádát, az online tranzakciók 60 százaléka mégis meghiúsul jogi akadályok miatt. Ez rendkívüli pazarlás. Az EU egészére kiterjedő egységesített kereskedelmi szerződés, olcsóbb roamingszolgáltatások és egy jobb uniós szabadalmi szabályozás átalakítanák az üzleti tevékenységet egész Európában.
A nemzeti kormányok kemény pénzügyi megkötésekkel szembesülnek, így Európának bölcsebben, de nem kevésbé ambiciózusan kell használnia erőforrásait. Az „Európa 2020” stratégia olyan költségvetést követel meg, amely fenntartja Európa befektetését a közös jövőbe, és a közös mezőgazdasági politikát hatékonyabbá teszi. Európának okosabb energiapolitikára van szüksége, amely összhangot teremt egyfelől a termelés, a kínálat és az elosztás, másfelől a környezetvédelmi szempontok között.
A szélesebb körű összefüggések drámaiak. Amíg mi a saját belső gondjainkról alkudozunk, emberek százmillió tekintenek az EU-ra reménységgel, és segítséget várnak tőlünk. Balkáni és kelet-európai országok dörömbölnek Európa ajtaján. Változást követelő demokratikus mozgalmak jöttek létre Afrika atlanti partjától a Perzsa-öbölig. Ezek a bonyolult változások sok ember életébe kerülhetnek. Varsó a székhelye a FRONTEX-nek, az EU határőrizeti ügynökségének. Meg akarjuk erősíteni az ügynökséget, hogy támogatást tudjon nyújtani a tagországoknak, amikor a migrációs nyomás erősödik, mint ahogy ez történik napjainkban a délmediterrán térségben.
Röviden: Európa stratégiai hibát ejtene, ha sajnálkozó önvizsgálatba menekülne. Lengyelország nagyon komolyan veszi Washington határozott figyelmeztetéseit azzal kapcsolatban, hogy Európa nem járul hozzá kielégítő mértékben a közös védelmi kiadásokhoz.
A biztonsági problémákra, amelyekkel Európa jelenleg szembenéz, a válasz egyrészt abban rejlik, hogy nyitottaknak kell maradnunk az új tagok iránt, másrészt abban az alapelvben, hogy az integráció nyújtja a legnagyobb biztonságot. Elnökségünk ideje alatt a horvát csatlakozás ügye befejeződik, és folynak a tárgyalások Törökországgal és Izlanddal.
Lengyelország természetesen haladást akar elérni Európa befejezetlen ügyeiben. Dolgozni fogunk azon, hogy új keretet alakítsunk ki az EU és legnagyobb szomszédja, Oroszország együttműködésének. Szeretnénk elérni az EU–ukrán társulási megállapodás aláírását is, amely kikövezné az utat a szabad kereskedelmi övezet kialakulása felé. Erőfeszítéseket fogunk tenni a Moldovával folytatott társulási megállapodási tárgyalásának eredményességéért. Minden tőlünk telhető módon segítünk Fehéroroszországnak, mert az évek óta tartó hibás, zsarnoki vezetés után súlyos gazdasági válsággal küszködik.
Lengyelország határozott lépésekkel, külső együttműködés segítségével érte el jelenlegi sikereit. Viszonzásképp szeretnénk hozzájárulni és fejleszteni azokat az új struktúrákat és eljárásokat, amelyekre Európának ebben a nehéz időszakban szüksége van, és szeretnénk támogatni a Catherine Ashton vezette Európai Külügyi Szolgálatot. Idén januárban Lengyelország bemutatta új elképzelését, az európai alapítványt a demokráciáért. Ennek keretében Európa erőfeszítéseket fog tenni, hogy kelet-európai és észak-afrikai szomszédaink civil szervezeteit és átalakuló kormányait hatékonyan és gyakorlatiasan támogassa.
Az elnökség valamennyi kezdeményezése azt mutatja, hogy Lengyelország továbbra is optimista, hisz az európai eszményképben.
Harminc évvel ezelőtt a gdanski hajógyári munkások példát mutattak, és megváltoztatták a világot, lengyelek milliói csatlakoztak a Szolidaritás mozgalomhoz, ragaszkodva alapvető demokratikus jogaikhoz és a szabadsághoz. A lengyel elnökség szeretné, ha az Európai Unió erőt merítene e mozgalom céljaiból és türelmes bölcsességéből. Lengyelország maga is egy európai uniós sikertörténet. A szolidaritáson alapuló növekedésben érdekelt, nyílt és biztonságos Európa látványos eredményeket érhet el, és példát mutathat azon országok és térségek számára, amelyek most kezdik megújulásukat.
Donald Tusk miniszterelnök mondta tavaly a Charlemagne-díj átvételekor: „Mi lengyelek valóban hiszünk Európában.” Hitünkkel fel fogjuk pezsdíteni Európát.

A szerző Lengyelország külügyminisztere