Írtunk már a megvesztegetési botrányról tréfásan, komolyan, értetlenkedve, kérdéseket feltéve, erkölcsi szózatot fogalmazva – csak éppen tényszerűen nem. Ennek most jött el az ideje. Nem utoljára, tehetjük hozzá reménykedve. A Központi Nyomozó Főügyészség és a Nemzeti Nyomozó Iroda akciója során ugyanis hét embert – három korábbi, illetve ma is aktív labdarúgót és négy játékvezetőt – őrizetbe vettek, majd előzetes letartóztatásukról is döntöttek. Többrendbeli, bűnszervezetben, üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett csalás és vesztegetés bűntette gyanújával. Hétköznapi szóhasználattal ez a futballmaffia.
Nem sportoldalra való fogalmak. Mégis megkerülhetetlen, hogy a témával foglalkozzunk.
Az ügyészség és a nyomozó iroda munkatársai a nyomozás érdekeire való hivatkozással részleteket ugyan nem árultak el, de sejteni engedték, hogy ez csupán az első ilyen jellegű akció. Ami aligha üres fenyegetőzés, a további csalástól való elriasztás. Ha a maffia ugyanis behálózta a magyar labdarúgást, akkor a bűnszervezetet nem hét ember irányítja és mozgatja.
Fontos megjegyzés továbbá, hogy a mostani rajtaütés nem a bochumi ügyészség nyomozásának az eredménye. Ebből egyrészt az következik, megnyugvással állapíthatjuk meg, a magyar hatóságok is teszik a dolgukat, másrészt a bochumi információk feldolgozása még tart.
A hatóságok szerint a hazai szervezet feje, bizonyos K. Zoltán – akiről immár nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy nem más, mint Kenesei Zoltán korábbi NB I-es játékos, a Haladásban szereplő Kenesei Krisztián bátyja – tavaly vette fel a kapcsolatot az ázsiai központtal. Nincs okunk kétségbe vonni ezen információ hitelességét, ugyanakkor nem valószínű, hogy K. Zoltánra véletlenszerűen találtak rá az ázsiaiak. Sokkal valószínűbb, hogy korábbi tevékenysége elismeréseként érdemelte ki a megbízást. A maffia gyakorlatának legalábbis ez az eljárás felel meg. A parkban békésen sétálgató egyetemi magántanárt még nem kértek fel keresztapának.
Abból, hogy a kapcsolatfelvétel tavaly történt meg, az is következik, a maffia elvesztette a veszélyérzetét, hiszen Bochum felől már 2009 decemberében elértek hozzánk az első vészjósló hírek. Avagy a kísértés óriási. Könnyedén lehet minimális befektetéssel óriási összegeket nyerni.
Ezen a ponton ne hallgassuk el az internetes fogadóirodák felelősségét sem. Működésük törvényi alapja a mai napig vitatott, hiszen a nyeremény után – köttessen bár tisztességesen a fogadás – a szerencsés nyertes nem fizet adót. S ez még csak a kisebbik probléma. Agyrém, hogy Vietnamban magyar NB III-as és utánpótlás-mérkőzésekre – s nem csupán a végeredményre – lehet pénzt feltenni. Megfordítva a gondolatmenetet, várjuk azon magyar futballszurkolók jelentkezését, akik a vietnami harmadosztályú és korosztályos meccsek iránt érdeklődnek. A sportfogadás eredetileg azon túlmenően, hogy állami monopóliumként csinos bevételhez juttatta a központi költségvetést, a játék népszerűsítését is elősegítette. Mai formájában már egyik célt sem, csupán az iparágban jelen lévő globális vállalatok és a csalók érdekeit szolgálja. Elkerülhetetlen, hogy nemzetközi együttműködéssel behatárolják a megfogadható események körét, mielőtt az új szereposztás szerint a sportfogadás a sport halálát okozná.
Már így is hatalmas pusztítást vitt véghez. Sírunk amiatt, hogy rengeteg a külföldi játékos a magyar bajnokságban. Miközben a klubok általános gyakorlatként egyre kevésbé mernek magyar futballistát igazolni. Különösen olyat, aki túljutott pályafutása zenitjén, kiugrásról, mesés ajánlatról már nem álmodhat, de még szeretne megélni a labdarúgásból. Így vagy úgy. Hivatkozhatnánk a zuhanyhíradóra, amely szerint az ETO-t az egyik alkalommal az ügyészség beszélte le erősítési terveiről; a győriek olyan játékosra vetettek szemet, aki úgymond megfigyelés alatt áll. S a példákat sorolhatnánk napestig.
Lám, ismét messze kalandoztunk a tényektől. Mentségünkre szolgál, hogy a letartóztatott játékosoknak és játékvezetőknek sem alaptalanul keltették a rossz hírüket.
Csak akkor nyugodhatunk meg, ha a labdarúgást teljesen megtisztították a csalóktól. S a munkának akkor sem lesz vége. Következhet a többi sportág. Ugyanis ne gondoljuk, hogy a fogadások manipulálása csak a futball problémája. Ugyan itt a legnagyobb a pálya, de a magas labdát lábbal csak megszelídíteni lehet, lecsapni nem.
Vidnyánszky Attila nyílt levele Dúró Dórának