Helyünk a statisztikában

Bármilyen alapos vizsgálat követi is a budaörsi kettős öngyilkosságot, valószínűleg soha nem fogjuk pontosan megtudni, mi kergette halálba a két fiatal lányt a vasárnapra virradó éjszakán. Tippelni azért lehet, hiszen a szóba jöhető okok visszaköszönnek: rossz környezet, rossz társaság, rendezetlen családi háttér, zaklatott életvitel, tudatmódosító szerek, miegyéb. Esetleg valamennyi együtt, egyszerre. Amit most tudni lehet: a rendőrség első vizsgálatai kizárják az idegenkezűséget, a részletekről, mint lenni szokott, később majd beszámolnak. Száraz és kötelezően tömör a bűnügyi tudósítások nyelvezete, de hozzászokni valahogy mégsem lehet, mert ott van mögötte az élet, pontosabban a halál… Pedig egyre gyakoribbak a hasonló tragédiák, felmérés szerint idehaza az utóbbi évben jelentősen nőtt a fiatalkorú öngyilkosok száma, Dél-Korea után már a második helyen állunk a világstatisztikában. Riasztó „siker” …
A pszichológus azt mondja, a megelőzés a mai körülmények között majdnem lehetetlen, kevés a szakember, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet évekkel ezelőtt bezárták, a szélnek eresztett betegek itt sodródnak közöttünk kezeletlenül, reménytelenül. És elképesztően sok a beteg. Ráadásul a ránk szakadt liberális szellem első generációja is nemrég lépett színre, ők azok, akik már zabla nélkül nőttek fel, s akik legtöbbje ezt úgy élte meg, hogy hurrá, itt a szabadság, vesszen minden, ami kontroll! És jött a „szabadság” – mi meg most itt állunk a budaörsi parkolóban, s döbbenten, értetlenül olvassuk az öreg Golf ablakán a feliratot: „Halálos gáz van a kocsiban! Ne nyisd ki, mert meghalsz!”