A kétségbeesett hollywoodi álomgyár ezúttal szagos filmmel szeretne nézőket toborozni, hátha így megállíthatja a csökkenő látogatottságot. Aki jegyet vásárol az ősszel moziba kerülő, Kémkölykök című alkotásra, az a belépőjegy mellé kap egy nyolcszámos aromakártyát is, amit aztán a vásznon feltüntetett módon dörzsölgetni kell, mire mindenféle szagok lepik be a nézőteret, az ember meg ott érzi magát a cselekmény kellős közepén. Állítólag. A technikai apróságokat leszámítva nem új a szimatolós módszer a filmiparban, fújtak itt már a nézőtérre rózsaillattól kezdve bagóbűzig mindenfélét, ám a vége felé – főképp, ha mozgalmas volt a történet – olyan ordenáré elegy kavargott a légtérben, alig győztek kiszellőztetni a következő előadásra. Korábban ijesztő hanghatásokkal is megpróbáltak nézőszámot gyarapítani a filmcsinálók. Máskor rezegtető szerkezetet bütyköltek a moziszékbe, hátha úgy jobban izgulni fog a horror nézője, ám ez meg gyakran a visszájára fordult, gyengébb filmeknél álomba ringott a látogató. Gyermekkoromban idehaza is voltak közönségcsalogató fogások: a híradó és a nagy film közötti szünetben gyakran artistaműsorral szórakoztatták a nagyérdeműt – ez általában színvonalasabb volt, mint az azt követő szovjet filmalkotás.
Hogy Hollywood hogyan fogja visszacsalogatni a nézőket, senki nem tudja. Hang-, fény- és szaghatásokkal, vászonnöveléssel, speciális szemüvegekkel, monokinis jegyszedő nénikkel aligha. A filmmogulok tanácstalanok. Valami mondanivaló kellene a filmekbe, az régen bejött, mondják az öregek. Nekik azonban már szimatuk sincs a mai mozihoz…
Szijjártó Péter: Megkaptuk Paks 2 első beton öntéséhez szükséges zöld lámpát