Komoly ambíciókkal vág neki Varsó a soros elnökségnek. A lengyel sajtóból egyértelműen kiviláglik, hogy a Tusk-kormány e fél évvel véglegesen és egyértelműen bizonyítani akarja Brüsszelnek és az unió meghatározó tagjainak, hogy Lengyelországnak a legnagyobbak közt a helye. Ennek megfelelően, kihasználva a brüsszeli adminisztrációban szerzett befolyásos pozícióit is, a lisszaboni kereteket feszegetve Varsó semmiképpen sem technikai, egyeztető szerepre készül, s politikai értelemben markánsabb vonalat vinne a magyar fél évnél. Így a lengyel elnökség minden bizonnyal erőteljesen hallatja majd a hangját globális gazdasági és politikai kérdésekben is. Magyarázható ez az ország európai súlya, s a lengyel mentalitás mellett a kormány két meghatározó figurájának, Donald Tusk miniszterelnöknek és különösen Radoslaw Sikorski külügyminiszternek a személyes becsvágyával is. Lengyel forrásaink e nagyra törő terveket természetesnek tekintik, bár megjegyzik, kétségkívül vissza is üthet, ha a soros elnök túlságosan előtérbe tolja magát.
Ráadásul az unió érdeklődése továbbra is a fontos ügyekre irányul majd, így aztán természetesen Lengyelország is elsősorban e feladatokra koncentrál. A folyamatosság jegyében Varsó elnökségi prioritásai között is előkelő helyen szerepel, hogy az Európai Uniót gyorsabb gazdasági növekedési pályára állítsa, és növelje a közösség politikai erejét. Kiemelt feladat lesz az unió széles értelemben vett, a gazdasági, pénzügyitől az energiapolitikán át a mezőgazdaságig több területet átfogó biztonságának megerősítése. Lengyelország a nyitottság hasznát élvező Európa képének markánsabbá tételét is prioritásai közé vette, s mindent megtesz azért, hogy ráirányítsa a figyelmet a keleti szomszédságra.
Az egymást követő két elnökség tehát vitathatatlanul egymásra épül. A lengyel EU-elnökségnek is a prioritásai közé tartozik a válság leküzdése, az európai növekedés forrásainak feltárása. Bőven van még feladat az euró védelmében, napirenden marad az élelmiszer-biztonság kérdése, s ő sem ért egyet azzal, hogy a kohéziós pénzek nagy részét lényegében visszakapják a számlát álló, fejlettebb országok. Varsó Budapesttel hasonlóan gondolkozva igyekszik továbbvinni a bővítés ügyét. Továbbra is felülírhatja azonban a prioritásokat az észak-afrikai helyzet, a menekültkérdés, s ez hatással lehet Varsó talán legfontosabb célkitűzésére, a keleti szomszédság politikájának alakítására is. A lengyel ambíciók szempontjából ugyan szerencsésen alakult, hogy a keleti partnerségi csúcs átkerült a második fél évre, ám könnyen lehet, hogy az élet mégsem erre, hanem a déli szomszédság felé fordítja Európa figyelmét.
Kivételes lehetőséget kapott 2011-ben Közép-Európa. A térség két olyan országa látja el az Európai Unió soros elnöki tisztét, amelyeknek kapcsolatai eleve különlegesek, s a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben a leghatározottabban kiállt a regionális együttműködés ügye mellett. Most e két ország sokat tehet azért, hogy vastag filccel felrajzolja Közép-Európát az Európai Unió térképére. Egyrészt azzal, hogy közmegelégedésre vezényli le a maga fél évét, s a brüsszeli szereplés közben sem téveszti szem elől a térséget. Ezt az együttműködést ugyanis nemcsak a közös történelmi gyökerek, a kulturális, gondolkodásbeli hasonlóságok, hanem az aktuális kihívások, a közös érdekek is erősítik. S ez olyan erős kapocs, amely a kifelé kacsingatókat is az együttműködésre, közös gondolkodásra kényszeríti.
Megszólalt Magyar Péter volt barátnője: Magyar Péter nem az, akinek látszik - videó