Silány előadás

Csak üdvözölni lehet az elképzelést, hogy az őszi parlamenti ülésszak kezdete előtti közös Fidesz–KDNP-frakcióülés témái között szerepel majd az igazságszolgáltatás átalakítása. Szerintem már boldogult Antall József idején el kellett volna kezdeni a munkálatokat, de legalábbis jól kiszellőztetni a Markó utcai épületeket, mielőtt szakemberek átnézik, egészséges lábakon áll-e az önálló hatalmi ág… Ám a területrendezés elmaradt, s ha imitt-amott történt is kevéske renoválás, a koncepciós időkben szocializálódott szellem máig a falak közt kísért. Az utca emberének lesújtó a véleménye a bíróságok munkájáról úgy egészében. Igazságszolgáltatásunk talárján Princz-, Tocsik-, Császár Előd-, Kulcsár Attila- és egyéb ügyek matricái virítanak, szinte cukkolva, nyelvet öltve az ember igazságérzetére. Majd a bíróság eldönti, kinek van igaza – mondtuk volt valamikor, de ma már nem mondjuk… (Lám, Biszku Béla még ma is zavartalanul nosztalgiázik az ötvenhatos megtorlásokról, vádemelés, per nincs, nyilván minden rendben. És elég sok „Biszku-ügyünk” van…) Talán emiatt sem számíthatnak túl sok szimpatizánsra a makacsul hetvenéves korukig ítélkezni akaró bírák. Silány előadásra nincs visszataps.