Tavaly a jegybank 75,5 milliárd forintot veszített a csaknem 34 milliárd euróra duzzadt devizatartalékain (most már 36 milliárd felett állnak a devizatartalékok). A tartalékba betett forrásokért ugyanis jóval magasabb kamatot fizet a bankoknak, mint amennyit a pénz kihelyezéséért képes beszedni. – Egy Magyarországon működő külföldi bank leányvállalata felvesz például egymilliárd eurót az anyabanktól, s azt elhelyezi jó magas kamattal az MNB-nél. Utána ezt a pénzt a magyar jegybank kihelyezi egy biztonságosnak számító pénzintézethez – például az említett hazai bank anyavállalatához – a magyarországinál jóval alacsonyabb kamatra. Innen keletkezik a kamatveszteség – magyarázta a Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakember. Mint mondta, ezen a körforgáson keresztül gyakorlatilag bármennyi pénz kiszívható az országból. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a teljes eurózóna monetáris politikáját irányító Európai Központi Banknak is elég egy 60 milliárdos tartalék.
– Hiába a sok kedvező hír a gazdaságról, az adósságcsökkentési rekord bejelentése, a régiós szinten legjobb fizetésimérleg-helyzet, az MNB minderre nem reagál a kamattal. Simor András nyilatkozatai azt sugallják, hogy csökkenthetitek az adósságot, amennyit akarjátok, a kamatot akkor is „én állapítom meg” – sorolta a lapunknak nyilatkozó szakember a jegybankkal szemben felmerülő kifogásokat. – Pedig – mint mondta – a hazai gazdaságnak égetően szüksége lenne a forráshoz jutás költségeinek a mérséklésére. A jelenlegi, hatszázalékos rátával szemben három-négy százalék között „lenne a helyén” a kamat. – Ilyen mértékű csökkentést egy lépésben nem szoktak megvalósítani, minél hamarabb el kellene azonban kezdeni a fokozatos kamatvágást – hangsúlyozta.
A jegybank működésével kapcsolatban szakemberek többek között azt is rosszallják, hogy kétféle árfolyamot alkalmaz, s ezzel hozzávetőleg öt százalékkal megdrágít mindent, ami a belföldi inflációt gerjeszti. Egyesek aggályosnak tartják azt a módszertant is, amelyre néhány hónapja tért át az MNB elemzései készítésében, s amelyben „egy külső szubjektív tényként kezeli saját kamatját”. – Az amúgy igen jól képzett szakmai stáb nem azt végzi, ami a dolga lenne, hanem azt, amit megrendelnek tőle. Az MNB elemzései tudományos köntösbe bújtatják a mellébeszélést, s nem térnek ki a hazai gazdaság számára fontos kulcskérdések mélyreható vizsgálatára – összegezték nyilatkozóink.
Kérdés, hogy a fenti témák szóba kerülnek-e a mai parlamenti szakbizottsági meghallgatáson, ahol Simor András, az MNB elnöke és Járai Zsigmond, a központi pénzintézet kiadásait vizsgáló s a kritikus megállapításokat nemrég egy jelentésben összegző felügyelőbizottság elnöke vesz részt. A felügyelők ugyanis – és ez jelentésükből is tükröződik – mindössze a jegybank működését vizsgálhatják, a monetáris politikáról nem alkothatnak véleményt. Az országgyűlési képviselők azonban bármilyen témában kérdezhetik a jegybank vezérét.
Négy napon át fénybe borul Pécs történelmi belvárosa
