Ukrajnában egy ideje már érik a kormány átalakítása. Ez a sokat hangoztatott s az eltelt jó egy évben kétségkívül megteremtett politikai stabilizáció törékenységét is jelzi. Különösen annak fényében, hogy a valódi reformok felgyorsítása nélkül is egyre komolyabbak a szociális feszültségek. Milyennek értékeli a jelenlegi helyzetet?
– Két fő problémát látok jelenleg. Az egyik, hogy nincs a hatalomnak valódi s minőségi ellenzéke. Olyan, amelyik adekvát, a helyzetet jól értékelő kritikájával valóban segíti a hatalmat, amely, valljuk meg, nem szereti önmagát értékelni. Ezt azonban érdemben a mai ellenzék sem teszi meg. A posztszovjet térségben a hatalom általában nem tulajdonít jelentőséget az ellenzéknek, míg utóbbi ahelyett, hogy alternatívákat mutatna fel, kizárólag a hatalom megsemmisítését és saját helyzetbe hozását tekinti feladatának.
– Nem könnyíti meg az ellenzék dolgát a hatalom sem, hiszen tudatosan folyik a marginalizálása…
– Nézze, az ellenzéket a hatalom gyengítheti, megerősödése azonban felülről mesterségesen elképzelhetetlen. Ezt a valódi kihívásokra – ilyen ma Ukrajnában a korrupció kiterjedtsége és az ország technológiai elmaradottsága – adott adekvát válaszok és az átgondolt, nem kizárólag a hatalom megkaparintását szem előtt tartó belső építkezés segíthetik. A helyzet Ukrajnában jelenleg oda vezet, hogy a kormány az ellenzék álmozgását követve egyre több stratégiai hibát követ el a reformok folytatását illetően is. Ehhez járul, hogy a gazdaság átalakításáért annak reális szektorától, a termeléstől távol álló bankárok felelnek.
– S mit tanácsol az elnöknek a reformokat illetően?
– Mindenekelőtt át kell gondolni, hogy mik a reformok potenciális tárgyai, valójában mit is kell megreformálni. Úgy gondolom, hogy a tulajdonviszonyoknál kell kezdeni. Ukrajnában a magántulajdon 90 százaléka az offshore-ok miatt anonim. Hogy lehet reformokat végrehajtani névtelen partnerekkel? Tisztázni kell tehát először is, hogy kik is a tulajdonosok Ukrajnában, majd leülni velük, s egyetértésre jutni, miként is lehetne ezt a tulajdont hatékonyabbá tenni. El kell dönteni azt is, kik lendíthetik előre ezt az ügyet, s megerősíteni azok körét, akik érdekeltek lehetnek a reformok előrevitelében. E gondolkodásban az elnök jobban megért, mint a kormány, amely aligha lesz hosszú életű.
– Ez Ukrajnában, ahol az utóbbi húsz évben 15 kormány nagyjából másfél évente váltotta egymást, törvényszerű. Hatalomtechnikai értelemben azonban érdemes lenne még a számlájára írni az átalakítások fájdalma miatti elégedetlenséget. Egyelőre azonban anélkül nő a szociális elégedetlenség, hogy a komolyabb reformok elindultak volna…
– Egy kormányt nem akkor kell leváltani, ha az elkerülhetetlen gazdasági átalakítások miatt elégedetlenek vele, hanem akkor, amikor kiderül, hogy alkalmatlan a reformok végigvitelére.
– Tanácsadóként is foglalkozva az ellenzékkel világosan látja, hogy az igazi ellenzék hiánya a hatalomnak sem tesz jót. Ráadásul ebben a helyzetben nem túl természetes módon a valódi viták a hatalom körein belül, az egyes érdekcsoportok között zajlanak. Nem veszélyezteti ez a politikai stabilitást?
– Az érdekcsoportok közötti egyensúly megteremtésének, majd fenntartásának biztosítéka maga az elnök, s Viktor Janukovics ügyelve erre a viták értő moderátora. Éppen ezért nem tartom valószínűnek, hogy Mikola Azarov kormányfő esetleges utódja a sajtóban többször emlegetett személyek közül kerül ki, hiszen ezek mindegyike valamelyik érdekcsoport erős embere, így miniszterelnökké emelése felboríthatná a hatalmon belüli kényes egyensúlyt.
Megszólalt Magyar Péter volt barátnője: Magyar Péter nem az, akinek látszik - videó