Világhírű értékek Klosterneuburgban

Új látnivalóval vonzza a turistákat, a művészet és a történelem iránt érdeklődőket a Bécstől alig néhány kilométernyi távolságra lévő Klosterneuburg apátsága. A Duna fölé magasodó kolostorépületben május eleje óta nyitva áll a nagyközönség előtt a kincstár is, amelyben világhírű értékeket őriznek.

Olyan jelentős történeti, művészettörténeti kincseket őriznek itt, mint például a híres Erzherzogshut, a főhercegi süveg, amelyet 1616-ban készíttetett el III. Miksa főherceg, mégpedig a magyar, illetve a cseh „szent korona” mintájára. Ha pedig a magyar korona elválaszthatatlan Szent István, a cseh pedig Szent Vencel nevétől, akkor az osztrákoké kihez is kötődhetett volna legszorosabban, mint Alsó- és Felső-Ausztria és Bécs védőszentjéhez, Szent Lipóthoz, aki a XII. században a kolostort alapította, s akinek a hamvai ma is itt nyugszanak. A korona eredeti őrzési helye a Miklós-kápolna volt, ahol 1677-ben díszes barokk szekrényeket alakítottak ki a kincstár értékeinek elhelyezésére, amelyeket jó másfél évszázad után az apátság császári szárnyába vittek át. 1730-ban ugyanis VI. Károly császár spanyol példát követve itt kívánta létrehozni az osztrák Escorialt, amelynek hatalmas épülettömbje az uralkodói dinasztia hatalmát minden addigi európai épületegyüttest fölülmúlóan reprezentálta volna. Az uralkodó tíz év múlva bekövetkezett halála félbeszakította az építkezést, amely a XIX. században folytatódott ugyan, de csak a tervezett együttes negyedét fejezték be. A hatalmas Sala terrena rekonstrukciója csak a legutóbbi években fejeződött be, ez tette lehetővé, hogy újabb termekkel bővüljön a mai helyére 1980-ban került kincstár, és hogy korszerű biztonsági berendezéseket alakítsanak ki. A nagyközönség ennek köszönhetően láthatja 2011 májusa óta a szent osztrák koronát és a kincstár többi világhírű darabját.
Itt őrzik azokat a relikviákat is, amelyek magához az apátság létrehozójához, Lipót őrgrófhoz, illetve feleségéhez, Ágnes asszonyhoz kötődnek. III. Lipót utazóoltárának a talapzatában helyezték el egy hegyikristály ablakocska mögött Ágnes állítólagos kendőjét, amelyet a szél egyszer elsodort, s amelyet a férj kilenc év múlva sértetlenül megtalált egy bodzabokor ágain. Azon a helyen alapította meg a kolostort. Az oltár a XVIII. században készült, ahogyan III. Lipót koponyájának a díszes foglalata s a Schleiermonstranz, az a szentségtartó is, amelyen ugyancsak megjelenik a női kendő motívuma. A kincstár büszkesége Szent Lipót írószertartója és utazókelyhe is, mindkettő kiváló, kiemelkedő értékű középkori műalkotás, még akkor is, ha a szakemberek egy része szerint valószínűleg egyik sem az, aminek a hagyomány alapján nevezik.