Lehangoló tapasztalat, hogy bizonyos szavaink a nyilvánosságban kimondhatatlanná válnak. A nyolcvanas évek végén szakmunkásképző iskolában tanítottam. Magyarázat közben elhangzott a fitymál szó. Akkora röhögés támadt, hogy még most is hallom. Elmosolyodtam, és beszéltem tovább. A fitymál nagyon kifejező, úgy mondjuk: hangulatfestő szavunk. Azt jelenti: fölényeskedve, kényeskedve nemkívánatosnak, rossznak nyilvánít valamit. Persze a kamaszokat a fitymára emlékeztette, amely ugyebár „a hímvessző makkját fedő, reá húzódó bőr”. Miért ne lehetne erről nyilvánosan, komolyan beszélni? De úgy látszik, nem lehet, valami nagyon ősi elfojtásnak tűnik. Nem volt mindig így. A fitymál és a fityma valószínűleg a fityeg igéből keletkezett. Ennek szótári jelentése: hivalkodva, illetve hányavetin, meglazulva lóg, csüng. Még főnevesült formában is ismert: hogy ityeg a fityeg? (Gyerekkoromban sokszor hallottam, nem szerettem, ha mondják.) Ugyancsak a fityegből keletkezett az ápolónők, szakácsnők keményített vászon fejkendőjének megnevezése: fityula. Régi irodalmi szövegekben a fityma beszéd azt jelentette: valakit, valamit fitymáló, ócsárló beszéd. Ma már ez sem mondható ki az osztályteremben, ellenkező esetben „szétröhögik” az órát.
Ugyanerre a sorsra jutott szép szavunk, a köcsög. A szó finnugor eredete azt mutatja, több ezer éve használjuk. Jelentése: magas, bő szájú, nyakánál szűkebb, öblös, füles cserépedény. Például egy köcsög tej. Van köcsögduda, köcsögfa, köcsögkalap. A szó ma már hahotát vált ki. Több évtizeddel ezelőtt a börtönszlengben (argóban) született meg a köcsög átvitt jelentése. A szótár szerint „férfiak között (különösen börtönben) létrejött, gyakran kikényszerített homoszexuális kapcsolatban a női szerepű személy”. A szó nagyon sokáig csak a börtönnyelvben volt használatos, de valahogy kiszabadult onnan. Az utóbbi másfél-két évtizedben már bárki lehet köcsög. A köcsög azt jelenti, hogy bunkó, durva, faragatlan (főleg férfi). Például: Köcsög vagy! Ne legyél már köcsög!
Egy élő nyelv természetes jelensége a jelentésváltozás, jelentésátvitel. A képszerű (metaforikus) átvitelek gondolkodásmódunkkal függnek össze. Az a jelenség azonban, hogy a fitymál és a köcsög (és ki tudja, még hány) szavunk nyilvános használata alapjelentésben is közröhej tárgya lett, az infantilizálódás egyik nyelvi tünete. Részben „Móricka-effektus” (a viccbeli személynek mindenről „az” jut eszébe), részben nyelvhasználati tudatlanság. Annak a nem tudása, hogy olyan alapszavaink, mint a most említett fitymál és köcsög, alapjelentésükben teljesen szalonképesek, választékosak, illőek. Lélektanász a megmondhatója, miért vált ki nevetést szexuális kommunikációnk.
origo.hu
Magyar Péternek és az RTL-nek már nem fontos az árvíz
