Harangozók

Legújabban a vallásszabadságért aggódik a hazai balliberális gondolkodók retrórészlege (vagy ahogyan ők mondják: a magyar demokratikus ellenzék). Tizenöt fáradt szellemóriás (Demszkytől Magyar Bálinton át Tamás Gáspár Miklósig megannyi rettegő) írt minap nyílt levelet az Európai Unió és az Európa Tanács biztosaihoz; ebben arról tájékoztatnak, hogy a rebellis magyar Országgyűlés határozata csupán tizennégy felekezetnek adta meg az egyházi minősítést és az azzal járó jogokat, ami égbekiáltó skandalum, segítség! A fekete öves bölcsek drámai hangú levelükben leszögezik: a nyilvántartásból kizárt gyülekezetek támogatásának megszüntetése szociális katasztrófához vezet, a várható veszteség felmérhetetlen; ha nem kap a fejéhez Európa, itt a világvége.
Az írás eredetileg afféle jajkiáltásnak, nemzetmentő szózatnak készült, ám a proklamációt jegyzők névsora azonnal módosítja a műfaját: inkább nyár végi színes kroki, eddig meg nem jelent utópisztikus Karinthy-szatíra, ilyesmi… Mindenesetre derűs és megkapó motívum benne a nyilvántartásból kiszoruló gyülekezetek (gyülekezetecskék, szekták, arkangyal kft.-k stb.) iránt érzett mérhetetlen aggodalom. (Pontosabban: a gyülekezetek anyagi támogatásának elmaradása kapcsán támadt riadalom.) Már az alapötlet szellemes: azt sugallja, milyen sok beépített apostolt, hibernált hívőt rejtegetett a Szabad Demokraták Szövetsége. És milyen ügyesen! Lám, mekkora rutinnal verik félre a harangokat.
Jó az írás. Ha lehet mondani: oltári.