A délután négykor kezdődő edzés előtt beszélgetünk. Számolta, hogy ezt megelőzőleg hány interjút adott?
– Sokat. De véletlenül sem panaszkodni akarok. Az volt az álmunk, hogy a középpontba kerüljünk, s most ez megadatott, amit még mindig nehezen hiszek el.
– S ahhoz képest, amikor két hónapja ezüstérmet szereztek a bajnokságban, mekkora a felhajtás?
– Betartjuk a fokozatosság elvét. Már a Ligakupa-győzelem is óriási siker volt, amit a bajnoki második helyezés felülmúlt. S azt gondolom, a Tromsö kiverése még ennél is nagyobb tett.
– Milyen érzés, hogy ezen a héten a Paks mentette meg a magyar futball becsületét?
– Rendkívül büszkék vagyunk erre. Nagyon jó a viszonyunk a többi klubbal, őszintén szurkoltunk a Videotonnak, a Kecskemétnek és a Ferencvárosnak is, sajnáljuk, hogy egyedül maradtunk állva a nemzetközi porondon.
– S személy szerint hogy érzi, ez a siker a mestervizsgája?
– Szakmailag mindenképpen pályafutásom legnagyobb eredménye, amit most a csapattal elértem. De értem a kérdés mögöttes tartalmát. Tudom, sokan kételkedtek bennem, amikor másfél éve átvettem a Paks irányítását. Nekem azonban inkább azoknak a véleménye fontos, akik bíztak bennem. Annyit azért megjegyeznék, voltak előzményei a mostani sikereimnek. Az NB II-ben a Szolnokkal a második helyen végeztünk, épp hogy lemaradtunk a feljutásról, a Salgótarjánnal pedig a legjobb négy közé jutottunk a Magyar Kupában.
– Az online tudósítások szerint sima győzelmet arattak csütörtökön. Valóban így volt?
– A két félidő között azért jelentős különbség volt. Az első játékrészben a Tromsö támadott, mi azonban jól védekeztünk. Bár otthon csak 1-1-et játszottunk, tudtam, ahogy telik az idő, a norvégok egyre türelmetlenebbek lesznek, mert roppant kockázatos 0-0-ra játszani. Így is történt. Az első gólunk, utólag nyugodtan kijelenthetem, eldöntötte a találkozó sorsát. Utána a Tromsö kitámadott, de komoly helyzete nem volt, mi pedig két kontrát is szépen végigvittünk.
– Az eddigi legnagyobb sikerhez volt méltó az ünneplés is?
– Erre most nincs időnk, csupán egy-két pohár sört ittak meg a fiúk. A meccs után egyből indultunk haza, hajnalban érkeztünk meg, délután edzés, vasárnap pedig már rangadó következik a Videoton vendégeként.
– Az andorrai csapat elleni párharc után bevallotta, már közben is készültek a Tromsö ellen. Talán már a Heartsot is régóta figyelik?
– Nem, azért a mostani helyzet teljesen más. Azért bíztunk benne, hogy a Santa Colomát kiverjük, most viszont időnk sem volt arra, hogy előrébb tekintsünk. A Hearts szombaton a Rangersnél vendégeskedik Glasgow-ban, ennek a mérkőzésnek a felvételét mindenképpen beszerezzük, de talán a segítőm, Máté Csaba személyesen is ott lehet a találkozón.
– Van még tartalék az együttesében, avagy mennyi esélyt lát az újabb bravúrra?
– A Tromsö is nagyon jó csapat, nyilván a Hearts nem gyengébb nála. Egyelőre kitart a lendületünk, sőt azt kell mondanom, jót tett a csapatnak, hogy már az első fordulóban bekapcsolódtunk az Európa-ligába, hiszen levetkőztük a lámpalázunkat, s felkészülhettünk a nehezebb kihívásokra.
– Vasárnap a Videoton ellen pihenteti a kulcsjátékosait, avagy a legjobb tizenegyet küldi pályára?
– Hadd aludjak még egyet erre! Bátran megígérem, hogy nem veszszük félvállról a Videoton elleni rangadót. Hogyan is vehetnénk? Hatalmas kihívás a bajnokcsapat otthonában pályára lépni.
– Ami részben a Paks otthona is.
– Igen, csütörtökön visszatérünk Fehérvárra, s akkor a Hearts ellen mi leszünk a vendéglátók.
origo.hu
A honvédelmi miniszter üzent a magyar katonákat becsmérlő Magyar Péternek
