Tadics fél mondata

Megdöbbentette a szerb elnököt, hogy a Fővárosi Bíróság bizonyítottság hiányában felmentette Képíró Sándor egykori csendőr századost a háborús bűnök vádja alól. Borisz Tadics azon is megdöbbent, hogy a tárgyalóterem közönsége megtapsolta az elsőfokú ítéletet. Idézet Tadics aggodalmából: „Szerbia Magyarországgal elindított egy folyamatot, hogy megállapítsa a történelmi igazságot, és biztosítsa a magyar és a szerb nép tartós megbékélését, de a budapesti bíróságnak ez a hozzáállása biztosan nem segíti elő a megbékélést…” (Tadics itt az 1942-es újvidéki razziára – 2-3000 áldozat – gondolt.) Kesergése végére az elnök odabiggyeszt egy fél mondatot: „… voltak magyar áldozatok is, akiket bosszúból öltek meg”. (Ez már a háború végi Tito-féle „rendcsinálás”, itt németekkel és horvátokkal együtt 35–50 ezerre teszik a halottak számát.)
Nagy különbség, hogy az újvidékiével szemben az utóbbi vérengzés felelőseit azóta sem találják, nem is keresték sosem. Pedig ha volt embertelen leszámolás, hát az 1944–45-ös délvidéki az volt. Kettéfűrészelt, karóba húzott, elevenen elégetett civilek, falhoz vágott csecsemők… A szerb elnök meg van döbbenve a Képíró-ítéleten és az azt követő tapson. Úgy érzi, teheti: Szerbia most – az uniós csatlakozás reményében – „megtalált” néhány délszláv háborús bűnöst. Odaát minden rendben.