Nagyot fordult velük a világ

Nehéz megtalálni a középutat, hogy a Svédország feletti győzelme után, Moldova elleni mai mérkőzése előtt fölényeskedőnek és kishitűnek se tűnjünk a magyar labdarúgó-válogatott kilátásainak taglalásakor. A futballközhelyszótár segítségével nyerhetünk egérutat: a jelenlegi helyzetben tényleg csak a következő feladatra van értelme összpontosítani. A Kisinyovban – román nevén Chisinauban – magyar idő szerint 19.45-kor kezdődő Eb-selejtezőn feltétlenül nyerni kell a továbbjutási esély életben tartásához. Még szép – vágja rá minden derűlátó szurkoló, de azért nem árt az óvatosság.

Korábban hat mérkőzést játszott a magyar válogatott Moldovával, az összesített mérlege három győzelem, két döntetlen, egy vereség. E hat összecsapás közül a legutóbbi kettő emlékét érdemes felidézni. 2007 novemberében az akkor már kiigazított fiatalítási kísérlet záróakkordjaként a többek között Gera Zoltánnal, Hajnal Tamással, Vanczák Vilmossal, Szélesi Zoltánnal felállt, Várhidi Péter irányította gárda megalázó, 3-0-s vereséget szenvedett Kisinyovban; Fülöp Mártont alighanem ma is kirázza a hideg, ha Bugajev és Nikolae bombagóljára gondol. Adódik a következtetés, hiba lenne lebecsülni az ellenfelet.
Ugyanerre juthatunk, ha az egy nap különbséggel éppen egy éve (2010. szeptember 7-én) rendezett magyar–moldáv meccset elevenítjük fel. Jobbak voltak a mieink, de a 2-1-es győzelemhez némi szerencse is kellett, a vendégek a hajrában kis híján egyenlítettek. Gavril Balint együttese eme találkozó előtt négy nappal hazai pályán magabiztosan, 2-0-ra megverte a finneket, utána szintén a moldáv fővárosban a hollandokat (0-1), majd Stockholmban a svédeket (1-2) is megszorongatta. Legutóbbi két fellépésén – a svédektől otthon, múlt pénteken a finnektől vendégként – egyaránt 4-1-re kapott ki, tehát mintha alábbhagyna a lelkesedése, immár matematikai esélye sincs a továbbjutásra, de különösen hazai közönség előtt senki sem úgy lép pályára: ide lőjetek!
Az elmúlt esztendőben a magyar válogatott képletesen ennél lényegesen nagyobb utat járt be. Egy évvel ezelőtt a keretet a páronként, kisebb csoportokban, a szakvezetéssel, sőt a szövetséggel szemben fellépő feszültség szinte szétfeszítette. A stockholmi mérkőzés után Dzsudzsák Balázs fakadt ki, amiért Egervári Sándor a szünetben lecserélte, a Moldova elleni találkozó után Huszti Szabolcs lemondta a válogatottságot, indoklásában nemcsak Egervári Sándornak, hanem befolyásos érdekcsoportoknak is beolvasva. Hasonló lépést fontolgatott Hajnal Tamás, Juhász Roland cselekedete elítélése helyett együttérzéséről biztosította Husztit, Gera pedig a pályán kelt ki látványosan a kapitány döntése ellen (amikor a 64. percben Rudolf helyett Vanczákot küldte be).
Kiben vetődne fel ma már, hogy Egervári a Videoton érdekeinek megfelelően állítja össze a csapatot? Ellenkezőleg: a kapitány a klub szakmai ítéleteit megfellebbezve egyfajta védelmet nyújt a kegyvesztett fehérvári játékosoknak. Másról se hallhattunk az elmúlt napokban, mint hogy a keret tagjai mindenben segítik egymást, csereként, sőt nézőként is dicsőség a válogatotthoz tartani, a fiúk egymásért és a szurkolók szeretetének kiérdemléséért küzdenek.
Nagyot fordult velük a világ egy év alatt. A magyarnál hálásabb közönséget álmodni sem lehet. Elegendő egy fontos siker, s e forgás mindenkit magával ragad. Senki sem azt várja el, hogy jussunk ki az Európa-bajnokságra, csak hogy ez a kellemes, szédítő állapot minél tovább fennmaradjon. Ennek érdekében kell ma este mindenképpen nyerni Kisinyovban.
Egervári Sándor nem alkalmazhatja a „győztes csapaton ne változtass” elvét, mert Lipták Zoltán sérülése nem jött rendbe, így Halmosi Péterhez és Fehér Zoltánhoz hasonlóan el sem utazott a többiekkel a moldáv fővárosba. Pótlása szerencsére kivételesen nem okozhat különösebb fejtörést, hiszen az eltiltását letöltött Juhász Roland és Vanczák Vilmos is bevethető; nem túl nagy bátorság megelőlegezni, hogy az előbbire esik majd a kapitány választása. Egervári Sándor szokásához híven tegnap a meccs helyszínén megtartott sajtótájékoztatón nem hirdette ki a kezdő tizenegyet, de kijelentette, hogy Juhász mindenképpen játszik majd. További reményeit, benyomásait a következőképpen öntötte szavakba:
– Tavaly ősszel egységes, szervezett moldáv csapattal szemben sikerült 2-1-re győznünk Budapesten, és az a találkozó bizonyította, hogy most is nehéz dolgunk lesz. Juhász biztosan a kezdőcsapatba kerül, mivel alapembere az együttesnek, és ha játékra kész állapotban van, övé az egyik hely a védelem tengelyében.
Péntekhez hasonlóan ma is három mérkőzést rendeznek az E csoportban. A svédek nyilván könnyed sikert aratnak San Marinóban, de a lendületet vett finnek megtréfálhatnák a hollandokat. Hátha az utolsó fordulóban nem lesz teljesen tét nélküli a svéd– holland meccs.