Zen, élni (2.)

Nem az vagyok
Ez a taoista/buddhista példabeszéd egy szegény ördögről szól, aki az erdőben bolyongván is a gondjaival, a démonaival küszködik. Egyszer csak egy mágikus fa előtt találja magát, amely mindenki kívánságát teljesíti, akivel csak találkozik.
A szegény ördög felismerte a fát, mert már hallott róla, bár nem hitt benne. Azt kérte, hogy a szomját olthassa. Már ott is volt egy pohár hideg, szólalatlan víz a kezében. Megdöbbent. Aztán az éhét akarta elverni. Ott volt előtte egy tál rakott krumpli.
A kívánságaim teljesülnek, gondolta hitetlenkedve. Azt hiszem, egy szép házat kéne kívánnom magamnak a Tisza partján, mondta hangosan. Már ott is volt a ház előtt. Egy maroknyi egy akaraton lévő, tiszta szívű és hűséges, véle mulató cimborát kívánt magának. Meglett. Aztán egy bogárzó, zsenge, szerető, okos társat, akivel megoszthatná az örömét.
Ott volt a nő.
De hisz ez nevetséges, mondta az ember a nőnek. Én nem vagyok ilyen szerencsés. Velem nem történhet ilyesmi. Ahogy beszélt, minden eltűnt körüle.
Megrázta a fejét.
Tudtam, mondta az ember. Aztán odébbállt, és tovább küszködött a gondjaival és a démonaival.

Hogy tudhatnám
A császár megkérdezte Kuto mestert:
Mi történik egy megvilágosodott emberrel a halála után?
Honnét tudnám?, felelte Kuto.
Mert mester vagy, válaszolta a császár.
Az vagyok, uram, mondta Kuto, de nem halott.

Tükörkép
Egy nap Macut, aki Huai-jang mester tanítványa volt, megkérdezték, miért ül annyit meditálva. Micsoda kérdés?!, felelte Macu. Azért, hogy Buddhává válljak.
A mester erősen dörzsölni kezdett egy téglát. Most Macun volt a kérdezés sora: Miért dörzsölöd oly nagyon azt a téglát?
Hogy tükröt készítsek, felelte Huai-jang.
De uram, ellenkezett Macu, semmilyen dörzsöléssel nem lesz egy téglából tükör.
Miként semennyi keresztbe tett lábbal való ülés sem tesz Buddhává, mondta a mester.

Micsoda különbség
Fe Co egy CD-játszóval vacakolt. Nem működött, ezért ki-be kapcsolgatta. Da Nyí, a mester meglátta, és annyit mondott zordan:
Nem javíthatsz meg egy gépet ki-be kapcsolással, ha nem érted a működési elvét.
A mester ezzel kikapcsolta, majd bekapcsolta a gépet.
A CD-játszó működött.

Hogyan legyünk lámák
Az egyik változat: elmegyünk egy kolostorba, és huszonöt évig tanulunk. Először is bemagoljuk szórul szóra Vasubandu mester (tibetiül Loppon Yiknyen) Abhidarmakosha című munkáját. A mester a hinajánán (a Kis Szekér-elméleten) belül a Vaibhashika (Részletező) iskola egyik alapítója.
Az alapszöveg nyolc fejezete + a jegyzetek kábé ötszáz oldal. (A cím tibetiül Chu Ngumpa Dzu, magyarul „közelít – létező dolog – kincstár”. Röviden és velősen: „a nirvána megközelítése”.) Egy buddhista könyvnek csupán négy alapszabálynak kell megfelelnie:
1. Juja. Sok fontos mondandója legyen.
2. Gupa. Szándék: a bölcsesség magvának elültetése.
3. Nyi-gu. Végső értelem (Itt természetesen a nirvána.)
4. Drelwa. Az előző három közötti összefüggés.
Ha ez a négy nincs meg, nem buddhista a könyv. (De ez az szeretne lenni.)
Ezután tanulmányozzuk, memorizáljuk az előadásokon és a vitákon hallottakat. Majd Dorje Chang, Tilopa, Naropa, Marpa Lotsawa, Milarepa és Gampopa életét és munkásságát tekintsük át. Néhány művüket szó szerint tanuljuk meg, a kommentárokkal együtt. Utána vágjuk be Dharmakirti hét értekezését. („A tömeg az elkoptatott közhelyek rabja, nem érdeklik a finomságok. Így hát nem nekik írok, mert a szívem megtalálta a kielégülést minden egyes szép szóban, amit leírtam.”) Mellékszakként több meditációs formát kell elsajátítani, és át kell tekinteni a tantrikus rituálékat. Ez még plusz két-három év.
A másik út: elmegyünk Amerikába, és azt mondjuk magunkról, hogy lámák vagyunk. Millió viszkető lábközű szűzike követ mindenhová, és teletöm pénzzel.
Mindenki válasszon kedvére.

A legjobb név egy mesternek
Ür S. mester.

Az öregasszony
Egyszer volt, többször volt, volt egyszer egy szerzetes, aki kiválóan ismerte a Gyémánt Szútrát. Az ő korában olyan értékesek voltak a könyvek, hogy az egyetlen példányt, amely azon vidéken, ahol a szerzetes élt, feltalálható volt, a hátára kötözve cipelte.
A szerzetes mesze földön híres volt arról, hogy föl tudta tárni a Gyémánt Szútrában meglévő rejtett és mély értékeket, és éppoly jól és világosan tudott magyarázni a szerzetesek, mint a köznép számára.
Amint egy hegyi úton haladt, összetalálkozott egy öregasszonnyal, aki teát és süteményeket árult.
A hátamon a tudás tökéletes kincsesházát, a Gyémánt Szútrát viszem, mondta neki a szerzetes. Ha adsz egy kis teát és süteményt, megismertetlek néhány örök igazsággal.
Az öregasszony maga is tudott már egyet s mást a Gyémánt Szútrából, és így felelt:
Csak erre az egyszerű kérdésre válaszolj, tanult uram. Amikor ezeket a sütiket eszed, a múltbeli, a jelen vagy a jövőbeli lelkeddel eszed őket?
A szerzetes zavarba jött. Levette a hátáról a Gyémánt Szútrát, és azt kezdte tanulmányozni. Közben rájuk esteledett, és az öregasszony összerakodott.
Te bolond egy szerzetes vagy, tényleg, mondta elmenőben. Az ember a teát és a süteményt a szájával eszi és issza.

A világ legokosabb embere
A pilóta három embert szállít egy kis gépen: egy lámát, a világ legokosabb emberét és egy hosszú, ősz hajú, ősz bajuszú, csavargónak látszó férfit.
Egyszer csak azt mondja a pilóta:
Rossz hírem van. A gép le fog zuhanni rövidesen. Sajnos csak három ernyőnk van. Mivel én ragyogó pilóta vagyok, az egyikkel ki is ugrom. Sok szerencsét!
Ezzel kiugrott a gépből. A világ legokosabb embere azt mondta:
Mivel én értékes vagyok a civilizáció számára, a másik ernyő engem illet. Ezzel kiugrott a gépből.
A láma azt mondta a csavargónak:
Hosszú és gazdag életem volt, nem kell tovább élnem. Fogd hát a megmaradt ejtőernyőt.
Nyugi, atyám, mondta a csavargó. A világ legokosabb embere a hátizsákommal ugrott ki.

Zsákok
Két szerzetes, mester és tanítványa rizses zsákkal a vállukon a kolostor felé haladtak, de még mindig messze voltak tőle. A tanítványnak fájt a válla. A mester azt mondta:
Úgy látszik, be kell vetnem a gyorsító módszert.
Beértek a faluba. Egy gyönyörűséges fiatal lány a fején egy korsó vizet vitt. A mester odalépett hozzá, és megcsókolta. A lány felkiáltott, a fejéről leesett a korsó, és összetört. A lány elfutott.
A falusiak üldözőbe vették a két szerzetest, de azok gyorsabbak voltak náluk. Amikor magukra maradva megpihentek, azt mondta a mester:
Na, van némi tehetségem?
Nevettek, és folytatták az útjukat.

Emlék
Egyszer cseh barátommal, Jaroszlávval fölkerestük az egyetlen tibeti lámát, aki Iowa Cityben élt. Ő volt az egyedüli, aki mindenhová gyalog ment. A harmincezer diák kocsival, vagy busszal, vagy biciklivel közlekedett az egyetemi városkában. Az öreg mesélt nekünk a maga angolságával. Sokat nevettünk.
Amikor Jaroszlávval évek múlva találkoztunk, fölemlítettem a lámát: rám mély benyomást tett az öreg, mondtam neki.
Én nem igazán emlékszem már rá, mondta Jaroszláv. De megpróbálok az útmutatásai szerint élni.

Legyező
Mester, a szél állandó és mindenhová eljut. Minek legyezed magad akkor?
Kérdezte a tanítvány.
Mit jelent az, hogy állandó és mindenhová?, felelte a mester, és tovább legyezte önmagát.
A tanítvány bólintott.

Vak elefántok
Hat vak elefánt azon vitatkozott, milyenek is az emberek. Mivel nem tudtak egyezségre jutni, elhatározták, hogy tényszerű tapasztalatot szereznek.
Az első elefánt, amint megtapasztalta az embert, megszólalt: Az emberek laposak.
A többiek is megérintették az embert, és egyetértettek.

Lie-dzétől
Volt egyszer egy tengerész, aki nagyon szerette a sirályokat. Minden reggel lement a tengerre, és közöttük úszott. A sirályok nem bánták.
Egy nap az apja azt mondta neki:
Hallom, a sirályok közt úszkálsz. Fogj nekem egyet-kettőt házi madárnak.
Másnap a tengerész lement a partra, de a sirályok tovarepültek a láttára.
A lelki zavarodottság meglátszik az ember külsején. A madarak egyszerűen rájöttek, hogy ő ember. Hogyan is lehetne becsapni a madarak ösztöneit?

Egy igaz szó
Mondj egy igaz szót, mondta a mester tanítványának.
Buddha, mondta a tanítvány.
A mester belerúgott.
Jaj, mondta a tanítvány.
Na látod, ez volt az első igaz szavad, mondta a mester.

(Szerény jegyzeteimet Hertelendy Zsoltnak, általános iskolai barátomnak ajánlom, aki a múlt héten távozott el közülünk, és most a köztes létben, a bardóban bolyong negyvenkilenc napig. Az élet szenvedés, ne térj vissza a körforgásba.)