A bolsevista puccsok kórtörténete

Medgyessy Péter miniszterelnököt megbuktatták. A megbuktatott miniszterelnök Friderikusz Sándor úgynevezett A szólás szabadsága műsorában fércműnek nevezte az ellene irányuló puccsot; silány, saját érdekeik által vezérelt, kisstílű embereknek azokat, akik megfosztották a hatalomtól.
A miniszterelnöknek talán nem jutott eszébe, hogy pártja, amellyel szövetséget kötött, régi, bolsevik hagyományokból táplálkozik. A „különleges anyagból” gyúrtak szűk elitköre mindig is a kamarillapolitika alapján döntötte el, hogy ki legyen a párt vezetője. A miniszterelnöknek talán az sem jutott eszébe, hogyan menesztette Ny. Sz. Hruscsovot 1964 októberében, krími nyaralása közben az SZKP politikai bizottsága első titkári és miniszterelnöki pozíciójából, hogy megtegye a teljesen szürke és szellemileg alultáplált L. I. Brezsnyevet a párt vezetőjévé. Persze, Hruscsov is 1957-ben Zsukov honvédelmi miniszter segítségével távolította el az ellene szervezkedő puccsistákat, Molotovot, Kaganovicsot és a politikai bizottság más tagjait a felső vezetésből. De a bolsevik párt történetében a húszas évekre is vissza lehet nyúlni, amikor is Sztálin puccsszerű módszerekkel távolította el Trockijt, Zinovjevet, Kamenyevet és a párt más vezetőit. A bolsevik pártok története a jól megszervezett puccsok története.
Medgyessy miniszterelnök talán kevésbé ismerte a bolsevik pártok történetét, így nem készült fel a puccs eshetőségére. Talán azt hitte, hogy az MSZP már megszabadult a bolsevizmustól. Pedig csak emlékeznie kellett volna arra, hogy Grósz Károly 1988-ban puccsal döntötte meg Kádár János hatalmát; 1992-ben Horn Gyula a már megszokott módon távolította el a párt vezetéséből Nyers Rezsőt, az 1968-as gazdasági reform atyját. 1998-ban viszont Kovács László vegyésztechnikus és levelező tagozaton végzett közgazdász buktatta meg jótevőjét és pártfogóját, Horn Gyulát.
Medgyessy, bár az MSZMP-ben is magasra jutott, igazán nem volt pártapparatcsik; szakemberként a késő kádári köztisztviselői karban valósított meg karriert, és nem ismerhette a bolsevik típusú párt boszorkánykonyháját. A Kádár–Aczél– Horn–Kovács nevével fémjelzett bolsevik emlőkön létrejött apparátusi szemlélet idegen volt tőle, és ezért veszélyérzete sem alakulhatott ki. Pedig csak emlékeznie kellett volna az 1991-es, Gorbacsov elleni puccsra, amikor Janajevék a főtitkárt krími nyaralása közben megfosztották hatalmától. Gorbacsov azt hitte, hogy reformokkal meg lehet őrizni a történelmi zsákutcát jelentő kommunista rendszert. Ezzel mintegy elősegítette és gyorsította annak felbomlását. A Janajev-féle puccs dilettáns módon zajlott le, és megbukott. Szinte a semmiből jött elő Jelcin, pár hónap alatt fokozatosan átvette a hatalmat, és Oroszország teljhatalmú urává vált.
Az MSZMP 1989. szeptemberi kongresszusa nem volt Bad Godesberg. (1959-ben a német szociáldemokrácia végleg leszámolt a marxista hagyományokkal.) Az MSZMP-ből létrejövő MSZP megőrizte bolsevista struktúráját, vezetését, antidemokratikus irányítási mechanizmusait. A párt vezetéséből eltávolították az addigi reformkommunistákat, és tartalmi változások nélkül „szociáldemokratáknak” nyilvánították ki magukat. Ügynökeik révén sikeresen szétverték a poraiból megújulni próbálkozó Szociáldemokrata Pártot. Az MSZP soha nem vált nyugat-európai szociáldemokrata párttá. 1994-es hatalomra kerülésük a magyar rendszerváltozás tragikuma. Iszonyú boszorkányüldözésbe kezdtek, és részben újraépítették a már lebontott struktúrákat. Csak a megváltozott európai politikai klíma nem tette lehetővé, hogy teljesen visszatérjenek a már egyszer megbukott kádári hatalomgyakorláshoz. Ugyanakkor a piacgazdaság viszonyai között politikai hatalmukat már az Antall-kormány alatt gazdasági hatalomra váltották át. A konzervatív politikai elit mögött legfeljebb csak erkölcsi tőke állt.
Az MSZP 1998-ban sem tanult vereségéből. A régi kamarillapolitikusok a színfalak mögött szervezték a klientúrát, és a rendszerváltozást eláruló párttal, az SZDSZ-szel mindent elkövettek a konzervatív kormány lejáratására és a választópolgárok megtévesztésére. A 2002-es országgyűlési választások előtt számos önjelölt akadt a miniszterelnök-jelölti posztra. Zárt ajtók mögött döntötték el, hogy ki legyen a kormányfő. A párt választmánya világosan látta, hogy Kovács Lászlóval nem tudják megnyerni a választásokat, és ekkor fedezték fel Medgyessy Pétert. Kovács Lászlóban azonban megmaradt a tüske. Nem felejtett, és várta a visszavágás lehetőségét.
A 2004. június 13-i európai parlamenti választási vereség után úgy nézett ki, hogy a balhét Kovács László viszi el. Medgyessy elszámította magát. Kovács az MSZP elnökségével már a miniszterelnök mallorcai nyaralása közben megtervezte a puccsot. A miniszterelnök kormányátalakítása volt a jelzőrakéta a puccs beindítására. A Csillag-ügyet felhasználva az SZDSZ-szel karöltve megvonták a bizalmat a miniszterelnöktől, és már ki is jelölték utódját, Kiss Pétert. De itt egy váratlan fordulat történt: megjelent a forradalmi munkás–paraszt kormány minisztere, Apró Antal unokájának a férje. Gyurcsány Ferenc a sárkányölő Szent György, az MSZP megújítója, Magyarország megmentője, Orbán Viktor állítólagos legyőzője.
Gyurcsány az Apró-klán tagjaként, politikai kapcsolatai révén KISZ-politikusból milliárdos lett. Politikai pályafutása – leszámítva pécsi KISZ-titkári működését – 2002-ben kezdődött, amikor Medgyessy kinevezte főtanácsadónak. 1989–90-ben az üzlet kedvéért elárulta KISZ-es barátait, 2004-ben a hatalom kedvéért elárulta Medgyessyt.
2004 és 2006 között kit és mit fog elárulni?

A szerző volt chisinaui nagykövet (2000–2002)