Akció, aukció

Egyik vasárnap meglepődve hallom a rádióban nyilatkozó jeles politikus, közgazdászprofesszor szájából, amint kétszer egymás után is helységet mond, holott helyiséget akart volna mondani. Korábban ugyanebben a műsorban nemcsak meglepett, hanem megdöbbentett, hogy az ugyancsak neves jogászprofesszor törvényhozás helyett, szintén ismételve, tehát nem egyszeri botlásként, törvénykezést emlegetett. Az egykori alkotmánybíró ne tudná, hogy a törvényhozás az Országgyűlés, a törvénykezés a bíróság dolga?
E furcsa, de sajnos szaporodó példák mutatják, hogy ejtésben vagy jelentésben egymáshoz közel álló szavak ki vannak téve az összecserélésnek. A nyelv legfőbb szerepének, a helyes megértésnek súlyos sérelme származik abból, ha az ilyenek járványként elterjednek, széles néprétegek kezdenek általánosan élni velük. S abból is, ha az ilyen példák szaporodnak.
Nem emlékszem, mióta, de egyre általánosabb, hogy főként a nagyáruházak általánosan aukció értelemben használják az akció szót. A kiejtés pongyolasága még megbocsátható. Mindannyian agusztust mondunk, de augusztust írunk. Az aukció is minden bizonnyal így egyszerűsödött le akcióvá. Csakhogy súlyos értelembeli torzulással járt, s ezt írásban – az áruházak fölirataiban, árjegyzékeikben – terjeszteni: megbocsáthatatlan vétek.
Az idegen szavak legutolsó, legterjedelmesebb szótára, az Osiris Kiadóé (2007) az aukciónak két jelentését tünteti föl: ’1. műtárgyak, festmények, könyvek, nyomtatványok, értékes tárgyak árverése. 2. kiárusítás.’ Szerencsére még a képek és könyvek árverése őrzi e szó eredeti jelentését. A szótár azonban már kénytelen volt az akció kilenc számon tartott jelentésének fölsorolásában utolsó előttiként ezt is föltüntetni: ’árleszállítás, kedvezményes vásárlási lehetőség’. A szótár a jelen helyzetet tükrözi, de ez nem jelenti, hogy egyetért vele. A megértés azt kívánja, hogy ne mossuk egybe e két hasonló írású, hangzású szót, továbbra is tegyünk különbséget köztük: az akció maradjon ’cselekvés, kezdeményezés, megmozdulás’, az aukció pedig ’árleszállítás, kedvezmény, kiárusítás’.
A nyelvművelők Kosztolányi-törvénynek nevezik a kitűnő költőnek, nyelvünk hozzáértő művészének szellemes tételét: „Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk.”